Századok – 1980
Vita - Buza János: Timon és tallér (Néhány észrevétel a „Pénzforgalom Kecskeméten 1662–1711 között” c. közleményhez) 100/I
104 VITA fogadtak el. Az arány etimológiai szempontból is fontos. Az arab 'tumn' - timmin, 19 temine20 alakváltozata is ismert - a török 'sümün', illetve Halil Sahillioglu mai átiratában2 1 'Sumn' egyaránt az egynyolcad jelentésre vezethető vissza. Maga a pénz hozzánk török, neve pedig török és délszláv közvetítéssel jutott el, s nyíltabbá válás révén lett a 'timun'-ból timon.22 Az 1660-as évek végén a Duna-Tisza közén 1 timonért 20 dénárt számítottak. Megjelenésének évéből árfolyamát nem tudtam megállapítani, s a beáramlásáról tudósító rimaszombati harmincados23 sem közölte kurzusát 1663-ban. Lehetséges, hogy kezdetben nálunk is 1/8 tallér értékben fogadták el - 160 dénáros tallérárfolyam esetén ez könnyen elképzelhető —, de azt sem tartom kizártnak, hogy a lengyel mintára vert pénzek között többségben levő 2,5 dénáros poltura 20 dénáros timonkurzus révén szintén könnyű átszámítást biztosított.2 4 A továbbhaladás szempontjából azonban e kérdés behatóbb vizsgálata már nem indokolt. Korábbi tanulmányomban arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a timon a tallérhoz képest inflálódott, s végül 1673-ban és 1674-ben - Nagykőrösön és Kecskeméten egyaránt — többnyire 13 timont fogadtak el egy tallér értékben.25 A timon relatív inflációja mellett célszerűbb lett volna a tallér rövid ideig tartó átmeneti diszázsiójának lehetőségét is felvetnem. Ez utóbbival mindaddig számolhatunk, amíg a timon és a tallér aránya el nem érte a 13 : 1-et, mert e módosulás — 1 tallér = 13 timon — bekövetkezése szükségszerű volt! A francia écu blanc színsúlya 23,7284 g ezüst volt,26 a vele azonos minőségű, eredeti 5 sous-é pedig ennek alapján 1,9773666 g, így 13 db túrion - a hamisítványok lehetőségét most kikapcsolva — 25,71 ezüstöt nyomott. Az 1659-1748 között vert osztrák tallérok2 7 színsúlya 25,218 g ezüstöt tett, a magyar talléroké néhány tizedgrammal kevesebbet, ami jelen esetben már mellőzhető. Mivel a timonok a hódoltság területén főként az utóbbi két tallértípus változataival forogtak együtt, találkozásuk esetén a pénzforgalomban meghatározott ezüstmennyiségek kerültek szembe egymással, így a kiegyenlítődési tendencia érvényre jutása elkerülhetetlen volt, s ez nyilvánult meg az 1 tallér =13 timon átváltási arányban. A kor átlagembere számára persze egzakt mérési lehetőségek nem voltak adottak, de legkevesebb két tényezőre - olyanokra, 19 Schrötter: 695. 20 René Séd illót: Toutes les monnaiesdu monde. 1955. 517-518. 2 1 Halil Sahillioglu: The Role of International Monetary and Metal Mouvements in Ottoman Empire. Monetery History 1300-1750. (Kézirat. Istanbul, 1977.) Sahillioglu professzor mellett köszönettel tartozom a kézirat megküldésében nyújtott segítségért a Magyar Történelmi Társulat Törökországban járt küldöttségének. 22 Vinaver: 158-159. 23 Horváth Tibor Antal: Régi magyar pénznevek. Numizmatikai Közlöny 1953-1954. 20. A timon 1668. évi 20 dénáros árfolyamát Szilády Áron-Szilágyi Sándor már regiszftálta. Okmánytár a török hódoltság történetéhez Magyarországon. 1863. 451. (Továbbiakban: Szilády-Szilágyi:) 2 4 Erre észak-itáliai analóg példát lehet hozni, ahol az 5 sous mintájára vert ligurinókat, illetve luiginókat ottavininek és ottavettinek is nevezték, mert 8 soldóval voltak egyenlőek. Schrötter: 354. 362. 2 5 A tallér és az aranyforint árfolyama. .. 86. 2 6 Schrötter: 170. 27 Rudolf Geyer: Zur österreichischen Münzpolitik 1524-1790. Numismatische Zeitschrift, 1933. 76-77. Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban. Századok 1971. 1174.
