Századok – 1980
Közlemények - Iványosi–Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1622–1711 között 71/I
96 IVÄNYOSI-SZABÖ TIBOR utalást. A függetlenségi küzdelmek idejéből viszont csak két év adata érzékelteti a valószínű gyakorlatot. A dénárértékben kifejezett arányok és a közvetlen átváltásnál követett arányok a számszerűséget tekintve és a változások időbeli megoszlását nézve is szinte pontosan megegyeznek. A dénárértékben megfogalmazott aránynál a felár néhány évvel későbben jelentkezik ugyan, de ezt egyértelműen magyarázza az a tény, hogy éppen ezekből az évekből nem rendelkezünk ilyen jellegű feljegyzésekkel. Ezek alapján tehát levonhatjuk következtetésünket: 1. Az arany és a tallér átváltási aránya Kecskeméten nem módosult, akár közvetlenül történt az átváltás vagy az átszámolás, akár pedig a két pénznem dénárértékének megfelelően számoltak. 2. A kecskeméti adatok birtokában megalapozottnak látszik az a feltételezés, hogy a két pénz értékaránya e félévszázad alatt a következő négy szakasznak megfelelően alakult. a) az 1630-as évektől 1673-ig; az arány 1 : 2. b) 1673-1686-ig: ez idő alatt (bár nem minden esetben!) jelentkezik a felár, c) .1687—1694-ig: csak az 1 : 2-es arányra van feljegyzésünk. d) 1695—171 l-ig: az 1 :2-es arány mellett csaknem mindig kimutatható a korábban is fellelhető felár. Ezen sajátos szakaszok - meglátásunk szerint — azt bizonyítják, hogy nemcsak a két pénznem dénárértékének növekedését, hanem a köztük levő arányeltolódást is rendkívül erősen befolyásolták a háborús körülmények, illetve az abszolutisztikus gazdasági és politikai irányítás és a pénzreform körüli zavar is. A helyi állapotok bemutatása után röviden szólnunk kell a budai és a kecskeméti értékarányok kapcsolatáról is. Búza János a nagykőrösi tapasztalatait így összegzi: ) r A budai adófizetésekből kiviláglik továbbá, hogy a törökök egy aranyat 6 forintban, egy tallért pedig 2 forint 73 dénárban számítottak, ami egyfelől azt mutatja, hogy számítási módjukat nem jellemezte az a divergencia, amely Nagykőrösön fennállt az arany és a tallér dénárkurzusa, ill. az arany és a tallér - mint tényleges fizetési eszközök — átváltási aránya között. Másfelől a két pénz dénárértékében mutatkozó jelentős eltérést — ami a budai, valamint a nagykőrösi kurzus között fennállt — még szembetűnőbbé teszi, hogy Nagykőrösön a tallér dénárban meghatározható árfolyama rendkívül magas, az aranyé pedig irreálisan alacsony volt."34 A mi adataink e tekintetben is eltérőek. Először is utalnunk kell a két pénznem dénárértékét bemutató két táblázatunkra (VI. tábl. és a 93. oldal). Másrészt figyelembe kell vennünk azokat az adatokat, amelyek a két értékpénz dénárértékének arányát érzékeltetik. Erre vonatkozóan az alábbi évekből tudtunk anyagot gyűjteni: 34 Uo.
