Századok – 1980

Közlemények - Iványosi–Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1622–1711 között 71/I

94 IVÄNYOSI-SZABÖ TIBOR V. táblázat Az aranyforint, a tallér és az oroszlános tallér dénárban kifejezett értékének alakulása A két pénznem közvetlen átváltása alkalmával a század középső harmadában az 1 : 2-es arány állandósult. Ugyanez a viszony mutatható ki a hatvanas évek derekától kb. 10 éven át. Ez az arány az adófizetésnél a török kiűzéséig kimutatható. 1673-tól viszont részben az adófizetéskor, részben különböző kölcsönök törlesztésénél, kifizetések alkalmával és átváltások esetén nálunk is jelentkezik az arany ázsiója. Ez a felár néhány esettől eltekintve nem tér el a Felső-Magyarországon tapasztalható szinttől.3 2 A kétségtelenül fellelhető eltérések a hivatalnokok fellépésének módjától és az adófizetők kiszolgáltatottságának fokától függően változhattak. A török kiűzése utáni időszakból a közvetlen átváltási arányra mindössze két adatunk van. Mindkét alkalommal az 1 : 2-es viszony érvényesült. Nem kevésbé fontos megvizsgálnunk azt is, hogy a két pénz dénárban kifejezett aránya hogyan alakult. Búza János nagykőrösi kutatásának eredményét a következőképpen összegzi: „Mindezek alapján levonható a következtetés, hogy az arany és a tallér dénárban kifejezett árfolyama nem tükrözi a két pénzféleség egymás közti tényleges értékviszonyát, s ez azt sugallja, hogy Nagykőrösön és valószínűleg Kecskeméten is az arany dénárértéke irreálisan alacsony volt, amit feltehetően a helyi tisztségviselők mesterségesen igyekeztek rögzíteni, betartaniok azonban csak átmenetileg sikerült..."33 Miként a VI. számú táblázatunk is jelzi, e tekintetben valamivel még bővebb adatokkal rendelkezünk. A hódoltság utolsó évtizedeiből mindössze két évből nincs támpontunk. A szabadságharcig tartó időszak szinte minden második évéből találunk egy vagy több 32

Búza: uo. 103-105. 33

Búza: uo. 105.