Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
966 DIÓSZEGI ISTVÁN nemzetiségű államalakulat képtelen volt arra, hogy megszabaduljon a dinasztikus politika örvény felé húzó nehezékétől. A tervezett okkupáció indoklásáról nem esett szó, de hát ebben a környezetben, ahol mindenki egyetértett a szóban forgó területek elfoglalásával, nem is hiányoztak az érvek. Az uralkodó csupán egyetlen érdekes vonatkozást említett: a humanitárius szempontokat. A megszállást, mint mondta, valószínűleg az eredetileg kitűzött időpont előtt kell véghezvinni, annak érdekében, hogy a lakosságot megóvják az orosz-török háború folytán feltehetőleg elszabaduló mohamedán fanatizmustól. Novikovtól tudjuk, hogy az uralkodó lesújtó véleménnyel volt a török kormányzati rendszerről,2 7 és hogy élesen elítélte a törökök bulgáriai kegyetlenkedését.2 8 Hogy ebben a bizalmas körben is kiemelte a humanitárius meggondolásokat, arra vall, hogy komolyan vette a Habsburgok egykori felszabadító misszióját és meggyőződéssel hitte, hogy a katonai fellépéssel egyben a balkáni népek érdekében cselekszik. Az Oroszországgal való együttműködés jellegét ugyancsak nem taglalta részletesen, de kétszer is kijelentette, hogy csak a két hatalom eljárásának szabályozásáról van szó, amit semmiképpen sem lehet szövetségnek tekinteni. A hangsúlyokból arra lehet következtetni, hogy Ferenc József nem tekintette sajátjának az egykori közös törökellenes háború hagyományait, sőt, jóllehet végeredményben azt csinálta, a Balkán érdekszférákra való felosztásától is húzódozott. Valami önálló osztrák-magyar akció lehetett az ideálja, de minthogy a terjeszkedés nem volt végrehajtható, jobb híján magáévá tette a cári hatalommal való kooperáció gondolatát. Oroszországgal szemben alapjában véve mélységes bizalmatlansággal viseltetett. Az averzió régi keletű volt, még Schwarzenberg hatására és a krími háború tapasztalataira vezethető vissza. Itt a tanácskozáson új mozzanat merül fel: a félelem attól, hogy az oroszországi forradalmi mozgalom (az „egzaltált patriotizmust” nevezte az uralkodó annak) szélsőségekre kényszeríti majd a cári kormányt, olyannyira, hogy az nem lesz képes betartani a szerződésben vállalt kötelezettségeket. Erre az esetre, a Monarchia érdekeinek megvédése miatt, a két hatalom közötti háborút is számításba vette. A háborút azonban nem kívánta, és kifejezte meggyőződését, hogy amíg Oroszországban egyáltalán kormány áll fenn, ez a nem kívánatos összeütközés elkerülhető. A háború, mint mondotta, a Monarchia számára nagyon sok veszélyt rejtene magában, és még győzelem esetén sem hozhatna praktikus eredményeket. Töredékes a kép, amelyet a tanácskozáson elmondottakból az uralkodó külpolitikai nézeteiről alkothatunk, és az is feltehető, hogy e mozaikok egy része esetleg más gondolatrendszerből származott, és az uralkodó csupán beemelte őket saját külpolitikai koncepciójába. Akárhogy is volt azonban, ez az okkupációt előtérbe helyező, az orosz kapcsolatok függvényeként kezelő, és egyben a cárizmussal szemben erősen rosszhiszemű álláspont 1876 őszén az uralkodó pozíciója folytán különös nyomatékot kapott, és olyan tényező volt, amely a későbbiek során elhatározó módon éreztette befolyását. Az 1876 őszi osztrák-magyar számvetések közül figyelmet érdemelnek Albrecht főherceg megnyilatkozásai is. A főherceget korábban ugyancsak a végrehajtandó 27Novicow á Gortchacow, Vienne, le 26 avril/8 mai 1876. AVPR Moszkva. Fond Kanceljarii 1876. gy. 126. 28Novicow a Gortchacow. Vienne, le 10/22 juillet 1876. AVPR Moszkva. Fond Kanceljerii 1876. gy. 126.
