Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
TANULMÁNYOK Diószegi István: Az 1877. ÉVI BUDAPESTI SZERZŐDÉS ELŐTÖRTÉNETE 1876 nyarának végén az osztrák-magyar külpolitika a balkáni válság diplomáciai elaltatását tűzte célul maga elé. Törekvésével nem állt egyedül az európai hatalmak között. A Monarchiához hasonlóan Németország is jó néven vette volna, ha akár valamiféle foltozgatással, akár anélkül napirendre térnek a több mint egy éve tartó nyugtalanság fölött. A brit konzervatív kormány, jóllehet saját liberális ellenzéke kezdettől tűz alatt tartotta, erősen ragaszkodott a status quohoz, és nem megoldani akarta a keleti kérdést, hanem a fennálló viszonyokat lehetőség szerint minél hosszabb ideig fenntartani. Németországot a Balkán mindig is csak mint osztrák-orosz súrlódási felület érdekelte, és kínosan igyekezett elkerülni, hogy két szövetségese közül valamelyiknek pártjára kelljen állnia. Számára mindenki másnál kedvezőbb lett volna, ha a balkáni válságot — Bismarck egy későbbi kifejezésével élve — már 1876 nyara végén elmocsarasítják. A diplomáciai elaltatás nem tisztességes, de nagyon is praktikus művelete azonban Oroszország egyetértését is feltételezte. A több mint egy év óta tartó balkáni válság során eddig semmilyen nyilvános gesztus nem mutatott arra, hogy Oroszország a keleti kérdés egyoldalú és végleges megoldására törekedne. A cári diplomácia szívén viselte a törökországi keresztények sorsát, és igyekezett is helyzetükön javítani. A segítő szándék azonban nem feltételezte Törökország felbomlasztását, és mindig szem előtt tartotta Európa kollektív akaratát. Megmutatkozott ez az Andrássy-jegyzék kapcsán, amikor az orosz diplomácia á balkáni népek érdekeit alárendelte a konzervatív szolidaritás követelményeinek, ugyanígy a berlini memorandum elfogadása alkalmával, amikor Gorcsakov a szakítás helyett az orosz presztízst veszélyeztető együttműködést választotta. A reichstadti egyezmény, igaz, már Törökországi felbomlását is számításba vette, de csak mint a dolgok természetes fejlődéséből előállható jelenséget, nem pedig egy esetleges hatalmi intervenció következményét. Két különös kifejezés bukkant elő azonban 1876 tavaszán az orosz külügyi levelezésben: „a cár méltósága” és az „egzaltált patriotizmus”.1 Idegen volt mindkettő az eddigi diplomáciai szóhasználatban, és a nyilvánosan folytatott külpolitikába sem illeszkedett. Érdemesek azonban a figyelemre, mert a kötött pályán mozgó orosz külpolitika mögött 1A ,,notre honneur et notre dignité” első előfordulása: Projct d’une lettre personelle et trés secrete ä M. Novi co w a Vienne. Saint-Pétersbourg, le 16 [28) avril 1876. Archiv Vnesnej Politiki Rosszii (a továbbiakban AVPR) Moszkva. Fond Kanceljarii 1876. gy. 129. - A „patriotisme exalté” először: Lettre á M. Novicow á Vienne. Saint-Pétersbourg, le 17 [29] avril 1876. AVPR Moszkva. Fond Kanceljarii 1876. gy. 129.
