Századok – 1979
Történeti irodalom - Die Obere Wart. (Ism.: Vörös Károly) 907/IV
910 TÖRTÉNETI IRODALOM Felsőőrben) szintén a nemesi község szervezetével volt összeforrva. Ezzel szemben a felsőőri evangélikusok csak 1820-tól önálló egyházközsége (történetét Franz Böhm ismerteti) nem a nemesek, hanem elsősorban a helyi németség soraiból jött létre. Az egyháztörténeti tanulmányok sorát Nikolaus Vielmetti rövid cikke zárja a felsőőri, lényegében csak a 19. század legelején kibontakozó, de az Anschluss után brutálisan megsemmisített zsidó hitközség rövid történetéről. A kötethez ezekután mintegy függelékként csatlakozik Hans Peter Zelfel Öriszentmárton történetét ismertető adatgazdag rendszeres tanulmánya. Ez a kisközség nem tartozott a privilegizált helyzetű Felsőőrséghez, és mint jobbágyközség a 19. század óta a vörösvári uradalom tartozéka volt. Tárgyalását a kötetben az indokolta, hogy 1971-ben közigazgatásilag Felsőőrhöz csatolták. A kötetet Norbert Leser salzburgi professzor utószava zárja le, és az ezt követő 150 igen jó technikai kivitelű, változatos témájú, a (szövegbe nyomott rajzokkal, grafikonokkal aumúgy is jól ellátott) kötetet így még szemléletesebbé tevő fénykép egészíti ki. Külön megemlítendő még az a kitűnő térképsorozat, mely a régió 172 német és magyar nevével közölt középkori helységét megadó alaptérképre rávetíthetővé teszi az egykori határőrhelységek, a 15. századi uradalmi beosztás, a középkori templomok, az utak és vásárhelyek és végül a vízhálózat külön-külön pauszlapokra nyomott térképeit. A kötet - mint tartalmának fenti, csak rövid felsorolásából is látható — a helyi történet teljes bemutatására irányuló magas igényt sikerrel elégíti ki: a terület sajátos — a csak helyinél így jóval jelentősebb - társadalmi fejlődésénél fogva számos tanulsággal a magyarországi országos kutatás számára is. Az, hogy a 30 tanulmány a dolog természeténél fogva nem illeszkedik össze apró zökkenők, átfedések vagy hézagok nélkül, nem zavarja az összképet (legfeljebb egy rövid, az összes tanulmány eredményeit felhasználva a Felső őrség egész történeti útját végül is egyetlen tömör képbe sürítő összefoglalót üdvözöltünk volna még nagyobb örömmel). A kötet ilyen eredményeit különösen akkor kell nagyra értékelni, ha tudjuk, hogy az Anschluss után a nácik „Felsőőr múltját eltöltendő” a községi levéltár döntő részét tudatosan megsemmisítették, míg a maradék a németek kivonulásakor a városháza égésénél pusztult el. Éppen a sajátlag történeti kutatás így és ezért — és kivált a feudalizmus korára - kényszerült nagymértékben magyarországi levéltári anyagok felhasználására és magyarországi kutatók bekapcsolására — elismerhetjük: teljes sikerrel. Kivált a történeti fejlődés több mint félévezredének társadalmi és gazdasági aspektusait is nagy forrásanyag felhasználásával bemutató Érszegi Géza budapesti, Ernő Deák bécsi és Harald Prickler kismartoni kutatók által a 12-19. századról nyújtott összefoglaló kép teljesítményét kell kiemelnünk (még akkor is, ha a tárgy szempontjából a köztörténeti bemutatás körét Érszeginél éppúgy némileg túlméretezettnek tartjuk, mint előzőleg a régész Fodor István cikkében a magyarság eredetére vonatkozó, önmagukban igen érdekes és színvonalas, de ide csak távolabbról kapcsolódó fejtegetéseket). A kötet kifejezetten történeti anyagának tematikai teljessége szempontjából legfeljebb azt az egy hiányosságot róhatjuk fel, amely általában a magyarországi helytörténeti kutatásnak is (sajnos rendíthetetlenül) gyenge oldala: a dualizmus kora és az ennek során végbement döntő fontosságú gazdasági és társadalmi átalakulás a feudalizmusról szólva elérthez hasonló mélységű elemzésének elmaradását: kétségtelen viszont, hogy a levéltári anyag pusztulása sajátos módon, de éppen itt okozta a legnagyobb és legérthetőbb nehézségeket. Ugyanígy a dolog természeténél fogva döntően történeti jellegűek és a történeti képet egészítik ki, sokban a helyin túlmutató perspektívákkal, a régió magyar anyagi és szellemi népi kultúrájának bemutatásával foglalkozó cikkek: elsősorban a bécsi Károly Gaál és Olaf Bockhorn tanulmányai. Nem kevésbé kiemeiendően tanulságosak a helyi egyház- és iskolatörténetet bemutató tanulmányok - ha (a magyarországi helytörténetírással ugyancsak rokon módon) az érdemeltnél kevésbé foglalkoznak is a vallásos élet és az oktatás olyan - pedig kellő részletességgel csak ezen a helyi kutatási szinten vizsgálható - tartalmi vonatkozásaival, mint például az oktatásban, vagy a prédikációkban megnyilvánuló világkép és világmagyarázat változása, fejlődése. „Éppen a Felső őrség példája mutatja legszebben, hogy különböző eredetű és nyelvű emberek egymás mellett élhetnek, sőt együtt is működhetnek anélkül, hogy eltagadnák sajátosságaikat” - írja zárszavában Norbert Leser professzor. A könyv azonban nemcsak ennek, a múlt sikeres és hűséges rekonstruálása érdekében támogatásért fenntartások nélkül a határokon is túlnyúlni kész együttműködési készségnek szép példája, hanem annak is, hogy a mai utódok s a közösség mai sorsának irányítói a történelmi ténynek kijáró tisztelettel és objektivitással mint természetszerűt veszik
