Századok – 1979
Elmélet és módszertan - Márkus László: A legújabbkori magyar sajtótörténetírás módszertanáról; különös tekintettel az 1919–1944 közötti magyar sajtó történetére 884/V
898 MÁRKUS LÁSZLÓ A kvantitatív módszert leghatékonyabban a lap tartalmi elemzésénél alkalmazhatjuk, kvalitatív módszereink eredményének alátámasztására vagy módosítására. Arról van szó ebben az esetben, hogy a történési folyamat előre kijelölt csomópontjain vizsgált sajtóbeli tükrözés előfordulási sűrűsége, erőssége és hatékonysága vizsgálható kvantitatív módszerrel. így például a megtörtént esemény valósághű, illetve eltérő közlési módja, a publicisztikai tevékenység viszonya a politikai pártokhoz, érdekközösségekhez, személyekhez, a sajtóorgánum meghatározott politikai célja; a sajtóbeli tükrözés formai oldalának kvantitatív kutatási módszeréhez tartozik a publicisztikai megnyilatkozások száma, aránya, stíluselemei, lapban való elhelyezése, terjedelme stb. A kvantitatív módszer konkrét alkalmazásához a külföldi irodalom tanulmányozása elengedhetetlen. A fent vázolt kutatási módszer természetesen csak kiindulópont a módszertan részletesebb kimunkálásához, amely a kutatás során újabb tapasztalatokra épülve, árnyaltabbá és sokrétűbbé kell, hogy váljék. A téma történeti irodalmáról A sajtótörténetírás történetéről, illetve módszertanáról összefoglaló jellegű monográfia nem készült. A 20. századi polgári sajtótörténészek jelentés anyagfeltáró munkái zömmel az előző korszakok sajtójával foglalkoznak. A tájékozódáshoz szükséges dokumentációs és bibliográfiai kiinduló pontokat a sajtóval és sajtótörténettel foglalkozó egyetemi tanszékek és intézetek adattárai nyújtják.19 A 20. századra vonatkozó nyomtatott bibliográfiák között K. M. Mensing és W. Ubbens összeállítására20 hívjuk fel a figyelmet, továbbá a brémai Deutsche Presseforschung tematikus sajtótörténeti katalógusára és az Institut für Publizistik, Freie Universität Berlin által rendszeresített bibliográfiai tájékoztatókra. A sajtótörténetírás módszertani kérdéseiről értékes és gondolatébresztő részletmegállapítások találhatók a sajtótudománnyal foglalkozó munkákban, egy fejezet vagy alfejezet erejéig. Nagy mértékben hasznosíthatók Otto Grothnak a sajtótörténeti kutatás módszertanára vonatkozó megjegyzései,21 amelyek utalást tartalmaznak a sajtó történeti kutatás szemléleti irányainak történeti kialakulására. Jelentős előrehaladás történt a szövegelemzés kvantifikációs módszereinek a sajtótörténeti kutatásban való hasznosítása terén. Elsősorban Lasswell és csoportja kutatásaira22 alapozva történtek kísérletek a szövegelemzés kvantifikációs módszertani alkal-1 9 Eire vonatkozóan értékes tájékoztató a Deutsche Gesellschaft für Publizistik und Zeitungswissenschaft gondozásában összeállított kiadvány: Dokumentation 1970, Konstanz 1970. Figyelmet érdemelnek még olyan összefoglaló kiadványok, mint Emil Dovifat: Zeitungslehre I —II. Sammlung Göschen, Berlin 1967; Kurt Koszyk-Karl H. Pruys: Wörterbuch zur Publizistik, München 1969;//ürry Pross: Medienforschung. Darmstadt é. n. 20 Literaturverzeichnis Massenkommunikation Verlag Volker Spiess. Berlin, 1975. 21 Otto Groth: Die Geschichte der deutschen Zeitungswissenschaft — Probleme und Methoden; München 1946. c. művének XII. fejezete: Die jüngste wissenschaftliche Literatur nach dem Einzug der Zeitungskunde in die Hochschule, többek között foglalkozik a sajtótörténeti kutatás néhány szemléleti irányával. (334-337.) 22 Harold D. Lasswell: Language of Politics (1949) c. művének Why Be Quantitative? c. fejezete 40-52.
