Századok – 1979

Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I

A 100%. IDEOLÓGIA,

KULTÚRA, IRODALOM

85

tettük, de az egész írás nagyvonalú koncepciója is. S a részletek: az irodalomtörténet és a társadalmi küzdelmek összefüggésének gondolata; az 1918 előtti magyar társadalom leírása (2.1.); Szabó Dezső, Gergely Sándor, Kodolányi kiemelése, mint akik új kiutat keresnek (mindhármukról Lukács írt az Uj Menw-ban vagy a 700%-ban); Petőfi és Ady mellett, Katona és Eötvös örökének emlegetése is. Ugyanakkor megfontolandó, hogy mivel egy új folyóirat vezércikkéről volt szó, a bécsi kommunista emigráció vezetői közül nyilván többen láthatták ezt az írást, sőt közreműködhettek végleges formába öntésében; ez a vezércikk, noha elsősorban Lukács kézjegyét viseli magán, nem annyira egy szerző írása, mint inkább valóban kollektív „alkotás” lehetett.

Erőteljes Lukács-hatás állapítható meg a Hatvany-Ady levélváltás {Hatvány Lajos: Ady a kortársak között) c. íráson, melyet Kelemen László jegyzett. (100%, L évf. 5. sz.) Noha van a cikknek olyan része, amely egy régi Lukács-gondolatot ismétel marxista formák között (miért nem írt Ady regényt vagy drámát?), a cikk - főleg stiláris jegyei alapján — inkább Révainak tulajdonítható. Hasonló a helyzet A nagy múlt a kis jelen tükrében c. írás esetében (100%, I. évf. 4. sz.); a cikket a tartalomelemzés szerint Lukács is írhatta, a stílusjegyek azonban inkább más szerzőre, valószínűleg ugyancsak Révaira emlékeztetnek.

*

HÁROM ISMERETLEN LUKÁCS-ÍRÁS

Kassák Lajos

„Nem osztom nézetemet”.

Ignotus.

„ ... és semmi nem igaz abból, amit mondok”.

Kassák Lajos: Tisztaság könyve.

Kassák Lajos állandóan visszatérő ,,Mitláufer”-je — magyarul: kolonca a magyar kommunista mozgalomnak. Valahányszor azt érzi: hátha megint balról fog fújni a szél, mindig jelentkezik, mint a forradalmi mozgalom valódi, hamisítatlan képviselője; valahányszor rosszabbodik a forradalom konjunktúrája, meghúzódik egy jó általános frázis biztos fedezékében. És tarka, képgazdag, a marxizmus és a munkásmozgalom minden ismeretterhétől mentes halandzsaterminológiája mindig nyújt számára gyönyörű visszavonulási lehetőségeket. Hozzá még olyanokat, ahonnan javuló konjunktúra esetén úgy lehet ismét közeledni a forradalmi munkásmozgalomhoz, hogy (esetleg) még ő maga is elhiszi, hogy mindig forradalmi volt. így például, hogy csak egy esetet említsek, Kassák, miután 1918 végén, 1919 elején lármásan hirdette a szociális forradalmat (persze, ahogy egy futurista kismóric képzeli a forradalmat), februárban, Kun Béla elvtárs elfogatásának és megveretésének, egy esetleges illegalitás veszedelmének hatása alatt, rögtön rájött arra — és rögtön hirdette ezt az alibit a burzsoázia és a szociáldemokrácia felé — hogy ő az