Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
882 MISKOLCZY AMBRUS nem lehetett olyan hatása, mint a törvénynek és a kérdés napirendről való lekerülése is csak újabb jogos aggodalmakat szülhetett. A román értelmiség jelentős része mégis elfogadta az unióval egybekötött átalakulást. A magyar sajtóban egyre-másra jelentek meg tekintélyes román értelmiségiek: papok és hivatalnokok nyilatkozatai. De ők sem titkolták, hogy messzemenően ragaszkodnak nemzetiségük tiszteletben tartásához és elvárják annak törvényes biztosítását, már csak azért is, hogy népük és nemzetük előtt bizonyítsák politikájuk eredményességét.1 44 Nem sok jót ígért azonban, hogy a tömegek elégedetlenségének irányt szabni tudó értelmiségiek visszavonultak (néhányan Havasalföldre mentek, hogy részt vegyenek a forradalmi propagandában) és néhányat közülük a megyei hatóságok bebörtönöztek. A nemzeti mozgalomban tekintélynek örvendő hangadó egyéniségek közül a román-magyar együttműködés ügyét a legkövetkezetesebben G. Baril, képviselte. Miközben a legkülönbözőbb nézeteknek teret adott, nemegyszer határozottan elhatárolta magát a román nemzeti mozgalom irányzatainak szembenállásától. A fejedelemségekbeli forradalmi törekvésektől várta a kedvező fordulatot, hogy a „természetes szövetségesek” közös érdekeik felismerésében egymásra találjanak. Mint A. §terca §ulujiu Wesselényihez írt - idézett — levelében, vagy Augustin Pop Petényinek élőszóban,145 G. ВагЦ is lapjában azt hangsúlyozta, hogy az erdélyi románság sorsának alakulásától függ Magyarország és a fejedelemségek közötti jó viszony, ami mindkét félnek érdeke.146 Nemcsak a magyar nagyhatalmi ábrándoktól határolta el magát, hanem a hazai román politika kisszerű ellentéteitől: „a román nemzet sorsát Bukarestben és Jászvásárt döntik el, nem pedig Kolozsvárt, sem Balázsfalván, sem Budán.”147 S hogy ez így legyen, a havasalföldiek ő is olvasta fel. (Közlöny 1848. 19.) Feltehetően Szász Károly a szászok sajátos helyzetének fokozottabb kíméletére is felhívhatta a figyelmet, amikor Teleki László javaslatára a diéta elhatározta, hogy a követküldési joggal rendelkező városokra kiterjesszék a pozsonyi törvényeket. Legalábbis a diéta határozata az ő kezeírásával végződik: „a szász törvényhatóságok kebelében fekvő királyi s egyéb városokra, azoknak az illető kerületekbeni sajátságos viszonyaik tekintetéből az idézett cikkek alkalmazandók nem lévén.” Diaetaüa 76. 95. 144A brassói román sajtó először csak azt tette szóvá, hogy a diétának a románokkal kapcsolatos tevékenységéről mit sem hoznak nyilvánosságra, (Gazeta 1848. jún. 10/22. 47.) majd egy olyan cikket is közölt, amely túlbecsülte a románokkal kapcsolatos törvény és határozat értékét, pontosabban, feltételezhető, hogy sokan így is értelmezhették: „A jelen diétán a nem egyesült keleti vallást és a román nemzetet szabadnak deklarálták, s a többi együttlakó nemzettel és vallással azonos jogokban részesítették.” (Foaie 1848. júl. 19/aug. 1. 29.) Több ilyen nyilatkozatra hívja fel a figyelmet Jak^b: Szabadságharcunk. 227-233. 14SL. 34. j., Ded*: 1848. 117-118. 1 46 Perényi felvetette Barival kapcsolatban, hogy „meg kell ügyünknek őt nyerni, amit kárpótlásával azon veszteségnek, mennyit magyar szellemben Írandó lapjain szenvedne, eszközölhetőnek vélek”. (Bm. ein. 1848: 455) Egyáltalán nem lehet valószínűnek tartani, hogy erre sor került. ,47Gazeta 1848. máj. 27/jún. 8. 43., Úgy véljük, hogy ВагЦ némi polémikus éllel egyben D. Roth, szászhermányi lelkész és nagyszebeni lapszerkesztő brosúrájában olvasható megjegyzésére is válaszolt, arra, hogy a románok nem a pesti arénában, hanem Kolozsvárt, Nagyszebenben vagy Fogarasban fogják a harcot felvenni. (Daniel Roth: Von der Union und nebenbei ein Wort über eine mögliche Dakoromanische Monarchie unter Österreichs Krone. Hermannstadt 1848. 44.) Ugyanakkor, ВагЦ szavai egybecsendülnek az idézett brosúrának azzal az észrevételével, miszerint „Dácia (Erdély, Havasalföld, Moldva) jövője nem tartozik sem a magyar, sem a német nemzethez, hanem a román nemzet számban erős néptörzséhez”. (Uo. 43.) Roth volt az egyetlen erdélyi, aki a „dákoromán” nemzeti egység érdekében a nyilvánosságnak szánt írásban kiállt, ezt az egységet Ausztria keretei
