Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
866 MISKOLCZY AMBRUS A törvényt nem lehet csak a kortárs megjegyzésekből kivehető negatívumok alapján megítélni. Igaz, hogy a 73 erdélyi képviselő közül csak hat volt román, akik viszont Debrecenbe is követték a magyar kormányt. De a törvény nem egy törvényhatóságban román többséget biztosított, mert a megyékben (a Részek és Fogaras nélkül) a volt úrbéres választók többsége román volt (2440 román, 896 szász és 593 magyar)70 , s emellett néhány megyében a kisnemesség zöme is román volt. Hogy ezeken a helyeken mégsem a román jelöltek győztek, az a választás módjának tulajdonítható, a szokásos kortesfogásokon túlmenően annak, hogy volt, ahol a szavazatokat ponderálták.71 Volt, ahol a mezei munkák miatt a választóknak csak a fele vett részt.72 A kisnemesek többsége pedig feltehetően engedve a szokás hatalmának, arisztokrata és nemesi birtokos jelöltekre adta szavazatát. A választó törvény még ebben a — liberális elvekhez néhány vonatkozásában következetlen — formában is a korszerű népképviseleti elv győzelmét jelentette, s.joggal lehetett arra is számítani, hogy a magyar népképviseleti országgyűlés bővíti a választók körét, miközben fejlődik a szavazók politikai iskolázottsága is. 70L. 52. j., az Ellenőr 1848. jún. 2. 12 román képviselőre számított, kb. 32 magyar és 4 örmény, 22 szász mellett. 71 Dragomir: i. m. 269., Doboka megyében közfelkiáltással szavaztak és Bohréi személyében románt is mandátumhoz juttattak. Belső Szolnok megyében viszont, bár kétszer annyi román, mint magyar választóról tudott a főispán, Torma József és Károly, az ellenzék jeles képviselői lettek követek. (Bm. ein. 1848: 690.) Id. Bethlen Gábor fogarasi főkapitány pedig nem titkolta aggodalmait, hogy Teleki László mellett nem a szintén sok szavazatot kapott Matei Pop lett a követ. (Bm. ein. 1848: 564.) Teleki viszont lemondott román követtársa javára. 7 2 Például: Doboka (ld. 71. j.) és Torda megyében, ld. 59. j. 7 3 Trócsányi: Wesselényi. 5 38. ennek a polgári-nemzeti átalakulás szempontjából károsnak minősíthető következményeit hangsúlyozza. 74Ferenczi Zoltán: Báró Wesselényi Miklós levelei Deák Ferenchez. Történelmi Tár 1904. 345. 5. A feudális kötöttségek eltörlése A választótörvény felterjesztése után a diéta válaszút elé került. A liberális hangadók egyetértettek abban, hogy a diéta mielőbbi berekesztése igen kívánatos, mégis szembekerültek egymással. Míg Wesselényi és Perényi sem akartak újabb törvényeket hozni, és csak kisebb módosításokkal akarták az unió által amúgy is érvényessé váló törvényeket kiegészíteni, Kemény Dénes és Szász Károly, a magyar kormány államtitkárai viszont újabb törvényekkel akarták a sajátos erdélyi viszonyokat szabályozni.73 Ez óhatatlanul feltámasztotta azt az aggodalmat, hogy a diétái többség a haladás és a nemzeti egység rovására feltételeket támaszt az unióval szemben. Még egy Szász Károlyról és Kemény Dénesről is az volt Wesselényi véleménye, hogy „teóriái elvekkel, formalitásokkal többet bajlódnak s azokba sokkal több súlyt helyeznek, mint amennyivel azok Európa jelen forradalmi szakában bírnak”.74 A két inkriminált liberális megfontolásait adatok hiányában egyelőre nem tudjuk rekonstruálni. Azt viszont tudjuk, hogy mindketten az unió fenntartás nélküli hívei voltak, és Wesselényihez hasonlóan vélekedtek az erdélyi törvényhozás életképességéről. Alighanem a realitásokat mérlegelő számvetés késztette őket a törvényhozó munka folytatására; az a feltételezés, hogy a pesti diéta úgyis csak egy hónap múlva ül össze és
