Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
864 MISKOLCZY AMBRUS is képtelennek, alkalmatlannak tartották, és egyedül az uniótól vártak valami jót, most a régi, ill. a jelenlegi utolsó rendi diéta követeinek felküldését javasolták. Ügy látták, nem lesz idő az új választásokra. Attól is tartottak, hogy az új választás csak a szenvedélyeket szítaná fel s az vagy nem lenne elég liberális, vagy ha az lenne, akkor az unió ellenfelei futnának be a választásokon, aminek beláthatatlan következményei lehetnének. Több hive volt annak az elképzelésnek, hogy a jelenlegi vagy bővített megyei választmányok válasszanak.51 A vitát a kor követelményeihez és a kor követelményeit már érvényesítő magyarországi népképviseleti rendszerhez való alkalmazkodás igénye döntötte el; s a döntésben a radikálisok nyomásának is szerepe lehetett. Az erdélyi radikálisok korántsem jelenthettek olyan komoly erőt, mint a pestiek. A válságos helyzetek viszont tényleges erejüknél nagyobb jelentőséget adtak működésüknek. Wesselényiék is ezért hívták meg a fővárosban nagy tekintélynek örvendő radikális Teleki Lászlót, a gubernátor öccsét, hogy a politikailag tapasztalatlan, de annál lelkesebb, Pestről Kolozsvárra készülő ifjakat és a hazai diákifjúságot mérsékelje.52 A fogarasi román kisnemesek által megválasztott Teleki is azt az álláspontot képviselte, hogy „nemzetiségünknek az volna legnagyobb ellene, ki azt arisztokratikus elvekben keresné”.53 A diéta hangadói végül a népképviseleti elv érvényesítése mellett döntöttek. Először 5 forint adóban próbálták meghatározni a cenzust a felszabadult jobbágyok és zsellérek számára.54 De aztán attól tartva, hogy sok községből senki sem jutna választójoghoz, a községeknek lehetőséget adtak, hogy nagyságuktól függően egy vagy két küldöttel bekapcsolódhassanak a választásokba, és ugyanakkor 8 forintra emelték a cenzust (a fejadót nem számítva). A követek közül Szász Károly egyedül „szólalt fel ezen képesség! alap ellen, okul adván: hogy az nem democratia, ’ s nem az Unió szellemében alkottatott,”5 5 és közben azt javasolta, hogy az adók középarányosa szolgáljon a cenzus mértékeként.5 6 Hogy a nemesi tömegeket megfosszák választói joguktól, nem is vetődhetett fel komolyan, hiszen az elmúlt másfél évtizedben Marosszéken például kb. ezer-kétezer résztvevője volt egy követválasztó markálisnak, az 1847-es adótabella szerint pedig 143 volt jobbágy és zsellér szavazhatott, a román Fogaras vidék több mint ezer szavazóképes kisnemese (ill. adózó családfő) mellett 6138 volt úrbéres közül 95 jutott választójoghoz, de közülük is csak 12 fizetett 8 forint felett adót.57 A megyékben másképpen alakult a helyzet. Küküllő megyében például a választási törvény szinte megkétszerezte a választójoggal rendelkezők számát.58 De ez alighanem kivétel volt, mert Torda megyében 2610 51 Csizmadia Andor: A magyar választási rendszer 1848-1849-ben. Bp. 1963. 77-79. 52OL Filmtár 10120. 5 3 Ellenőr 1848. jún. 6. 19. s^Deák: 1848. 114. 5SI.h., „Jól mondta Szász Károly, hogy ők a demokrácia álarca alatt .saját arisztokratikus érdeküket hajhásszák. Egyedül ezen embernek van még némi demokratikus szelleme; a többiek mind azt akarják, hogy amit a vámon vesztenek, a harmincadon visszaszerezzék” - olvashatjuk egy korabeli román levélben, amelynek szerzője talán Poru^iu volt. OL. K. Papp Miklós gyűjteménye. R298 7. cs. 56Ellenőr 1848. jún. 4. 18. S7OL. Filmtár 11551, 1861-ben készített kimutatás arról, hogy az egyes törvényhatóságokban (a taxalista helységek nem szerepelnek és a határőrség sem) nemzetiségek szerint az „1848-beli állapot szerinti számítás szerint hány szózatot nyertek a választási törvénycikk után a haza új polgárai”, és az 1847-es adózó családfő kimutatás. OL. Exactoratus Provincialis - Departamentum contributionale. 112.es. 5’ Ellenőr 1848. jún. 2. 17.
