Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
XL UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYŰLÉSRŐL 853 latokat, amelyek gubernátor és kancellár választást írtak elő, hogy aztán a várható viták kereszttüzében lehetőleg meghiúsuljon az unió. Hiába juttatta kifejezésre az udvar, hogy hajlandó a jobbágyfelszabadítás halogatására, és nem ragaszkodik a románok törvényes nemzetként való elismeréséhez.5 Azok a konzervatívok, akik a nemzeti ébredés sodrában a nemzeti kultúrában pozitív szerepet játszottak és jó helyzetfelismerő érzékkel már régóta számoltak a haladás követelményeivel, most elfogadták a liberális kezdeményezést. E típus legkimagaslóbb képviselői: a diéta országos elnöke, a taktikai érzékéről híres Kemény Ferenc, a történetírói munkássága miatt a szász és a román tudományos körökben elismert Kemény József, az ifjú Mikó Imre, aki elvi meggyőződésből sem vállalta a kancellária vezetését, hiába próbálták erre az udvarban rávenni6, és részben ide tartozik Teleki József gubernátor, a Magyar Tudományos Akadémia országos tekintélynek örvendő elnöke, aki jó néhány esetben, mint például az úrbéri kérdésben az 1846/7 -es diétán, egyértelműen a liberálisok mellé állt. Velük mint lehetséges szövetségessel kellett számolniuk a liberálisoknak. De a konzervatív politika bázisát sem hagyhatták figyelmen kívül. „Szóval a vesszőt és a kenyeret, amelyeket eddig Jósika Samu kezeibe tartva és mutogatva magának oly roppant majoritást szerzett, vegye most kezeibe a magyar minisztérium és használja ezen nemtelen eszközöket, mert Erdélynek mostani fejletlen és eldarabolt állapotjában csak ezekkel lehet bizonyos majoritásra vergődni” — írta id. Bethlen János, a liberálisok taktikában felülmúlhatatlan vezére.7 Ehhez a majoritáshoz viszont alkalmazkodni is kellett. Ez óhatatlanul rányomta bélyegét a liberálisok tevékenységére; kompromisszumos jelleget kellett, hogy öltsön. Viszont ha az erdélyi ellenzék pályáját áttekintjük, akkor láthatjuk, az utolsó erdélyi rendi diétán érvényesült ez a kompromisszumos jelleg a legkevésbé. A 30-as években még a „Jósikák segédeikkel” az unió ellenzőit tömöríteni akarták. Taktikájuk: „valamit csak emlegetnek s kérnek az oláhok mindent meg kell ígérni azon esetre, ha megbukik az Unió. Ilyenek lehetnek nemzeti nyelv és görög vallás szabadabb gyakorlata, oláh nyelven tartandó országgyűlés, dézsma és a szolgálat elengedése, jószág, ajándékozások, követek és ezek választási joga.” Az erdélyi nemesekkel pedig azt kell elhitetni, hogy az unió nélkül meg lehet menteni az úrbériséget. Victor Chereste^iu: A balázsfalvi nemzeti gyűlés. Bukarest, 1967. 347-350. fel is hívja a figyelmet arra, hogy aulikus konzervatívok nemcsak fenyegették a liberálisokat a románok fellázításával, de a románokkal való kapcsolataikkal is hencegtek. Ezeknek a kapcsolatoknak a részleteiről nem is nagyon tudunk többet (1. 36. j.). Nem tudjuk, a román nemzeti mozgalom1 vezetői miként vetettek azokkal számot. De azt alighanem joggal feltételezzük, hogy a balázsfalvi követelésekben azért kerülték a negyedik nemzet követelését, nehogy eszközei legyenek az aulikus köröknek és azoknak a szász vezetőknek, akik a negyedik nemzet ajánlgatásával megfelelő gátak közé szerették volna szorítani a román törekvéseket. 5 Jósika Samu kancellárnak sikerült is olyan uralkodói leiratot elfogadtatni, amely kilátásba helyezte a diéta összehívását, előírta, hogy rendezze az úrbéri ügyeket, de az új úrbéri rend csak 1849. március 31-én léphet életbe. Andics Erszébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-1949-ben. Bp. 1952. II. 56-57. A diétát egybehívó május 5-én kelt királyi leirat viszont elrendelte a tárgyalások siettetését, „hogy az e tárgyban legfelsőbb jóváhagyásunk alá terjesztendő és általunk megerősítendő törvényeket, még a jelen országgyűlés folyama alatt kihirdetni és teljesedésbe vétetni lehessen.” Csak az utolsó előtti, a 6. pont szólt a románokról; „arról is végezzetek, hogy Erdélynek nagy részét lakó oláhok állapota mind polgári, mind vallási jogok tekintetében, hozandó törvény által biztosítassék.” KŐváry László: Okmánytár az 1848-49-ki erdélyi eseményekhez. Kolozsvár, 1861. 8. 6 Cher estelin: L m. 349. 7OL. Filmtár 8367. Id. Bethlen János levele Wesselényi Miklóshoz, Kolozsvár, 1848. ápr. 16.
