Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
A 100%. IDEOLÓGIA, KULTÚRA, IRODALOM 81 munkát elősegítik a kommunista mozgalom történetének a feltárása terén elért újabb eredmények is. Az 1929 kora tavaszán kirobbant vita Lukács Blum-téziseiről, Kun Béla, és a Lukács—Révai „frakció” küzdelmének az ismerete lehetővé teszi, hogy időhatárok közé fogjuk a lehetséges Lukács-írásokat. 1929 kora tavaszától ugyanis nemcsak a 100% hangja változik meg (egy ideig a változás fokozatos - az éles hangváltás, ahogy erre Tamás Aladár is utalt, 1929 nyarán következett be a 700%-nál). Néhány fontos szín egyszerűen eltűnik a folyóiratból: azoknak a cikk-típusoknak a túlnyomó része, amelyek korábban a lap igazi ideológiai színvonalát reprezentálták. Ez a változás kétségkívül azzal függött össze, hogy 1929 tavaszától Lukács György teljesen kikapcsolódott a 100%) cikkíróinak sorából — nyilvánvaló, hogy a Kun által szorongatott Lukácsnak akkor már sem mozgalmi helyzete, sem idegei és ideje nem engedték meg, hogy a folyóirat cikkírója maradjon. És valóban: a szövegelemzés pontosan kimutatja, hogy 1929 elejétől a Lukács keze nyomára valló cikkek teljesen eltűntek a 700%-ból. Pontosabban, 1929 elejétől már csak egyetlen számban, a II. évfolyam 9—10. számában — tehát 1929 kora őszén — lelhetünk fel egy írást, amely bizonyosan Lukácsnak tulajdonítható: a már említett Trockij címűt. Persze, az eddigi azonosítások, valamint saját szövegelemzésünk szerint, Lukács közreműködése a 700%-ban azelőtt sem volt egyenletes. Előfordult, hogy egy-két számban nem jelentetett meg írást, részvétele általában mégis igen intenzívnek tekinthető. 1927—1928-ban öt olyan számot is találtunk, amelybe Lukács nem is egy, hanem két cikket küldött. 1929 elejétől erőteljesen visszaszorultak a 700%-ban azok az írások is, amelyeket - itt nem részletezhető bizonyítékok alapján - Révai József személyéhez kapcsolhatunk, s ezt ugyancsak teljesen magától értetődővé teszi Révai helyzete és szerepe a kirobbant mozgalmi válságban. A jelek szerint azonban — s ez ugyancsak érthető — Révai még 1929 tavasza után is többször írt a 700%-ba. Ami a még nem azonosított Lukács-cikkeket illeti, azokat, mint már említettük, két csoportba oszthatjuk. Vannak írások — szám szerint nyolc -, amelyekről az elemzés határozottan kimutatja Lukács szerzőségét. A második csoportba azokat az írásokat sorolhatjuk — szám szerint négy-öt cikket—, amelyekről nem dönthető el egyértelműen, hogy Lukács vagy más, hozzá ideológiailag igen közel álló személy, mindenekelőtt Révai József írta-e őket. Végül van néhány írás — közülük megbízható módon egyet emelhetünk ki amelyek erőteljes Lukács-hatásokat mutatnak, noha bizonyos, hogy nem ő írta őket. Időrendben haladva, a már azonosított Lukács-cikkeken kívül, Lukács írta a 700% I. évf. 7. számában megjelent Ibsen Henrik c. rövid cikket. Az ifjú Lukács régi vonzódása Ibsenhez — már eleve valószínűsíti, hogy az 1928 eleji Ibsen-jubileum alkalmával ő maga ragadott tollat, hogy nagy vonásokban kifejtse marxista véleményét a norvég drámaíróról. A cikk Ibsen mély ismeretéről tanúskodik. Lukács keze nyomát tükrözik rögtön a bevezető gondolatok. Lukács leírja, hogy azok zengenek Ibsenről jubileumi dicshimnuszokat, akik életében élesen szemben álltak művészetével; ez azonban gyakori jelenség, „elég gyakori eset, hogy úgynevezett irodalmi vagy művészi forradalmárokból beérkezettek, »klasszikusok« lettek”. A gondolat több korabeli Lukács-írásban megtalálható, a legrészletesebben az Uj Március „Kassák Lajos" c. írásában {Uj Március, 1926. nov. 676). Lukács fellép Ibsen szocialistává fogadása ellen is — ez a szempont fontos eleme volt akkori felfogásának, mely minduntalan visszatért ahhoz a problémához, hogy a kapitalizmus különböző jelenségeivel szemben ellenzékben álló művész még távolról sem proletár-szocialista (Id. erről az Adyról, Hauptmannról, Sinclairről már idézett meg6 Századok 1979/1
