Századok – 1979
Közlemények - Ring Éva: Újabb adatok az 1797-re tervezett lengyel-magyar Habsburg-ellenes felkelés kérdéséhez 827/V
AZ 1797-RE TERVEZETT LENGYEL-MAGYAR FELKELÉS KÉRDÉSÉHEZ 847 közülük bizonyára találkoztak a francia emisszáriusokkal, s felvidéki lengyel kapcsolataik révén valami tudomásuk lehetett a galíciaiak készülődéséről. Nem lehettek túl sokan, Bécs mégis árgus szemekkel figyelte a felső-magyarországi „rebellis” megyék minden lépését. Az 1797-es nemesi inszurrekció összehívásától nagyon tartottak a bécsi udvarban, s József nádor azon elképzelése, hogy a következő évben magyar csapatokkal szállják meg Dalmáciát, a császári tanácsosoknál egyértelmű elutasításra talált.75 A kép tehát nem olyan sematikus: ha irreális volt is a lengyel emigráció elképzelése az itáliaihoz hasonló köztársaságok létrehozásáról Kelet-Európa e térségében, nem szabad lebecsülnünk a reformnemesség 1780-as évektől formálódó táborának jelentőségét. A magyarországi liberális nemesség előfutárai nélkül fel sem merülhetett volna a lengyel-magyar együttműködés ilyen formája, ami végül is a közös megmozdulás homlokterébe a függetlenség kivívásának olyan módját állította, mely bizonyos társadalmi reformokkal is együtt járt volna. Itt, ezen a ponton különbözik radikálisan az 1797-es felkelés terve a két nemzet minden korábbi általunk ismert összefogási kísérletétől, s ez olyan évszázados nemesi hagyományokkal rendelkező országokban, mint Lengyelország és Magyarország, egyáltalán nem lebecsülendő vívmány a 18. század végén! Ebben látjuk kapcsolataink ezen ismeretlen — vagy inkább elfelejtett — fejezetének jelentőségét. Függelék A Párizsban összegyűlt hazafiak által benyújtott tervezet köztársaságuk feltámasztására Párizs, V Germinal 26 (1797. ápr. 15.) Lengyelország politikai létezés és nemzeti képviselet nélkül újjászületését csak szövetségeseinek érdekeivel számot vetve várhatja. Reményét csak az Európa arculatát megváltoztató eseményekre építheti,és ezeknek kell tevékenységi rendszerét meghatározniuk. A lengyel hazafiak minden tervezete elveken kell hogy alapuljon, s ezeken az elveken nyugszanak a következő' észrevételek is: A francia köztársaság, amely mindenütt legyőzi ellenségeit, napról napra újabb bizonyítékok alapján győződik meg az Osztrák Ház iránta táplált gyűlöletéről. Ez a hatalom, sorozatosan elszenvedett kudarcai ellenére, makacsul és következetesen kitart a háború folytatása mellett. Szövetségét Franciaország természetes ellenségeire szűkíti; a viszály tüzét szítja ezen nemzet és természetes barátai között; táplálja a szellemi forrongást szomszédain él; előidézi és táplálja a belső nézeteltéréseket. E megállapítások után nem kétséges, hogy Franciaország kihasználva erőfölényét, s az adódó kedvező körülményeket nem akarja tehetetlenségre kárhoztatni az Osztrák Házat, s a jövőben sem akadályozza politikai, vagy katonai ténykedését. A Francia Köztársaságot folytonos győzelmei pillanatnyilag még nem hozták abba a helyzetbe, hogy ne kelljen féltenie kormányát és birtokainak integritását. Az Osztrák Ház Németalföld elvesztését nemcsak kiegyenlítette újabb lengyel területek megszerzésével, hanem ezen új hódításaival jelen-7 s Domanovszky Sándor: József nádor élete. Budapest, 1944.1. 280., Iratok 40. sz.
