Századok – 1979
Közlemények - Ring Éva: Újabb adatok az 1797-re tervezett lengyel-magyar Habsburg-ellenes felkelés kérdéséhez 827/V
AZ 1797-RE TERVEZETT LENGYEL-MAGYAR FELKELÉS KÉRDÉSÉHEZ 837 mittálódván Pétervár előtt, kénytelen lenne a háborút vállalni. A galíciai felkelés pedig arra.kényszerítené Ausztriát, hogy csapattestei egy részét elvonja az itáliai hadszíntérről, s ezzel megkönnyítené Franciaország helyzetét. Ilyen előzmények után Aubert du Bayet a korábban Jan Riedel francia kereskedő gyanánt szereplő Oginski számára Martin néven szerzett útlevelet, s még egy szultáni fermánt is kieszközölt, amely számára a török fennhatóság alatti területeken a feltartóztatás nélküli áthaladást volt hivatva biztosítani. Oginski 1796. november 2-án hagyta el féléves, meglehetősen eredménytelen küldetésének színhelyét.4 3 Utjának első állomása Bukarest volt, ahol a lengyel katonák klubja működött Dabrowski irányítása alatt. Oginski lesúj tónak találta az állapotokat, a hazájuktól távolszakadt, nélkülözésre és tétlenségre kárhoztatott menekültek égtek a tettvágytól, nem törődve azzal, hogy egy rossz lépéssel a vállalkozás egész sikerét kockáztatják. „Dabrowski szándéka az volt, hogy kirabolják az összes, az osztrák kamarához tartozó pénztárat, és ezt a pénzügyi alapot katonaságának rekrutákkal való gyarapítására akarta felhasználni. Ezekkel az erőkkel akart támadást indítani Lwów ellen úgy, hogy pontosan Háromkirályok napján érjenek oda, mikor Lengyelország és Galícia leggazdagabb polgárai rendszerint elutaznak, s.amikor csaknem az összes bankok őrizet nélkül maradnak. . . Fegyverbe akarta hívni a fiatalokat, a kollégistákat, megzavarva fejüket hazafias gondolatokkal, a .szabadság és egyenlőség rendszerét Ígérve nekik, s végül meg akarta nyittatni az összes börtön kapuit, szabadon engedni a rabokat, hogy fosszák ki az összes gazdag polgárt, és gyújtsák fel a várost.44 43Uo. 182-183. 44Uo. 187-189. 45Uo. 189. E terv híven kifejezi a menekültek demoralizálódását, de jól tükrözi azt is, hogy a Koáciuszko-felkelés szélsőbaloldalának — ők kezdeményezték a varsói és wilnói akasztásokat 1794 nyarán — célkitűzései továbbéltek közöttük. Érdemes elgondolkodni azon, ha a Direktórium hozzájárul, az emigránsok miféle felkelést robbanthattak volna ki ilyen katonákkal? Oginski hosszas méltatlankodása, s az, hogy elégette a tervre vonatkozó iratokat, — „nyoma se maradjon annak, hogy lengyel valaha ilyen tervet ki tudott találni”** — azzal késztet tűnődésre, hogy az emigráció vezetői vajon hogyan képzelték a későbbi kiáltványukban célul kitűzött, az itáliai köztársaságokhoz hasonló államalakulatok létrehozását Európa keleti felében? Milyen társadalmi berendezkedést óhajtottak megvalósítani, ha nem a szabadság és egyenlőség rendszerét? Tudjuk, hogy a párizsi emigráció éppen e kérdés megválaszolása miatt szakadt két táborra - de e probléma részletes kifejtését most szeretnénk elkerülni, mert ez túlmutat e cikk keretein — itt csak utalni kívánunk a szándék és valóság, a célkitűzések és a rendelkezésre álló katonaság elképzelései, valamint a felkelés tömegbázisát majdan képező galíciai lakosság érdekei közötti markáns ellentmondásra. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ez a kalandor vállalkozás a felkelés egész sikerét tette volna kockára, s a lakosságot szembefordította volna az emigráció vezetőivel. Oginski szigorúan meghagyta, hogy Aubert du Bayet parancsa nélkül semmit se merjenek tenni, majd folytatta útját. Jakiban jutott el hozzá II. Katalin halálának és I. Pál amnesztiarendeletének híre: ezideig Szibériából már vissza is tért közel 12 000 lengyel száműzött. 1796. decem-
