Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
A BALOLDALI SZABADKŐMŰVESSÉG A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN 823 kivárja azt az időt, ami egy népi erőket tömörítő szervezet megteremtéséhez feltétlen szükséges, és inkább a meglevő formákat próbálta új tartalommal megtölteni. Elképzelései keresztülvitele azonban a Nemzetközi Munkásszövetség megerősödése korszakában ha nem is dél-itáliai relációban, de nemzetközileg és a munkásság körében lehetetlennek bizonyult. Feloldhatatlan ellentmondássá vált ez, amely csakis Bakunyinnak kontinensszerte a liberális polgárság jelentős hányadát tömörítő szabadkőművességtől való eltávolodásához, majd a nyílt szembeforduláshoz vezetett. Tanulságos e folyamat fokozatossága. 1864 őszén Londonban az orosz forradalmár - aki egyébként gyakran képtelen volt a titoktartásra — még olyannyira komolyan vette a szabadkőművességnek a „kívülállókkal szemben érvényes titoktartás” elvét, hogy régi barátai, A. I. Gercen és N. P. Ogaijov kérdésére sem volt hajlandó választ adni a mozgalomban való részvételét illetően?11 Szabadkőműves kapcsolatainak tartósságát bizonyítja az az M. Nettlau által publikált, 1865-ben keltezett ajánlólevél, amelyet a Firenzét az év májusában elhagyó Bakunyin az „II Progresso Sociale” -t szervezetileg felügyelő „Grande Oriente” IV. a. (Arno-völgyi) szekciójától kapott?12 11 'PiszmaM. A. Bakunyina к A. I. Gercenu iN. P. Ogarjovu, Sz.-Petyerburg, 1906, 271. 11 Nettlau: Bakunin e Hnternazionale in Italia i. m. 28. 113Piszma M. A. Bakunyina к А. I. Gercenu ..., uo. А. I. Gercen azonban úgy látszik egy ideig még a mozgalomhoz tartozónak tekintette Bakunyint: „tud úgy beszélni - írta gúnyosan N. P. Ogarjovnak 1867. augusztus 27-én mint szabadkőműves, mint demokrata, mint szocialista, mint a hitetlenség teológusa, etc. etc”. A. I. Gercen: Szobranyije szocsinyenyij v 30-ig tomah, Moszkva, 1963, XXIX, 195. 11 'M. A. Bakunyin: Izbrannije szocsinyenyija, i.m. III. 80-81. Ami pedig az olasz páholyokhoz és azok tagjaihoz fűtődő 1868 utáni kapcsolatait illeti, nincs tudomásunk pozitív eredménnyel járó érintkezésről. A G. Mazzininak írt, 1871. december 16-i levelében gúny tárgyává Az eddig ismert források közül az 1866. március 23-i, A. I. Gercenhez és N. P. Ogaijövhöz írott levél az első komolyabb bizonyítéka annak, hogy Bakunyin eltávolodott a mozgalomtól: „ . *. barátaim, kérlek benneteket, hagyjatok fel azzal a gondolattal, hogy valaha is komolyan foglalkoztam a szabadkőművességgel — írta Nápolyból Londonba. — Lehetséges talán, hogy ez hasznos, mint álarc vagy útlevél — de a szabadkőművességben (forradalmi — K. M.) tevékenységet keresni.. . rosszabb, mint borban vigaszt lelni.”113 E levélben a páholyokban végzett egykori tevékenységét közvetve szembeállította a „Société” létrehozásával kapcsolatos nemzetközi akciókkal. Igaz, olasz ismeretségi köre továbbra is szabadkőművesekből állt, sőt a „Société” mezzogiornoi „családjának” magvát kivétel nélkül ismert „testvérek” képezték. Maga Bakunyin azonban, amint levele bizonyítja, már nem tartotta be a mozgalom előírásait. A szembefordulás időpontja tehát 1866 első hónapjaira tehető; az idézett levél is ebből az időszakból származik. Amikor pedig Svájcba költözvén, Bakunyin 1868-ban konkrét formában bekapcsolódott a Nemzetközi Munkásszövetségbe, már nem kellett alkalmazkodnia ismeretségei és elvbaráti körének baloldali szabadkőműves tradícióihoz. És ami még fontosabb: a munkásosztály célkitűzéseinek aspektusából árnyaltabban és differenciáltabban kezdte szemlélni a mozgalmat. Ekkor adta a kutatók által napjainkban is gyakran idézett objektív leírását a szabadkőművességnek a felvilágosodás és a polgári forradalmak korszakában betöltött — pozitív, rhajd meglehetősen negatív — szerepéről?14
