Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
A BALOLDALI SZABADKŐMŰVESSÉG A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN 801 mindazok, akik az elkövetkezendő hónapokban Bakunyin legbizalmasabb firenzei — szabadkőműves — környezetét alkották: Dolfi, Lunel, Bettini, du Montéi, Dall’Ongaro. Ezek a nevek csaknem megegyeznek a város legaktívabb republikánus politikusainak névsorával. A források nem beszélnek arról, hogy a toscanai szabadkőműves mozgalom — különösen a baiszárny — sorai rendkívül szigorú zártságának mi volt az oka. A páholytagok kilétének, politikai habitusának ismeretében azonban joggal feltételezhetjük, hogy nemcsak a lelkiismeretesen betartott rituálé védelme késztette erre az „II Progresso Sociale” közösséghez tartozókat; hanem az a korántsem legális törekvésük, hogy a páholy keretén belül kíséreljenek*meg kialakítani egy, az egyház és a kormányzat törekvéseivel szemben álló politikai csoportosulást. A baloldali szabadkőművesek nemcsak magánbeszélgetéseiken és a páholyok ülésein vitatták meg elképzeléseiket. Kimondottan szabadkőműves szócsőnek számított például a firenzei „II Temporale ” című, E. Conti által csak „giornaletto”-ként defmiált lap.32 Az olasz — és ezen belül a toscanai — szabadkőművesek progresszív irányzatához tartozó politikusoknak az 1860-as évek közepén keletkezett, javarészt publikálatlan, szerteágazó, rituális jelekkel zsúfolt hagyatéka korántsem csak az olasz katolicizmusellenes mozgalmakat kutató számára szolgálhat fonásként. A páholyok gondosan kiépített nemzetközi kontaktusrendszere révén előfordult, hogy olasz garibaldiánusok előbb jutottak bizalmas hírforráshoz, mint a kormányzat emberei. E kapcsolatokkal élve egy-egy adott itáliai politikai cél érdekében akár nemzetközi agitációt is folytathattak.3 3 Itt is a tradicionális európai republikánus gyakorlatról van szó; ez a taktika Bakunyinnak is sajátja volt a tárgyalt időszakban. A szabadkőműves hagyományoknak megfelelően, ugyancsak e kontaktusrendszer segítségével igyekeztek anyagi támogatást nyújtani az országban és annak határain kívül élő elvbarátaiknak. A mozgalomnak ezek a gyakorlatilag felmérhetetlen lehetőségei szintén szerepet kellett játsszanak abban, hogy Mihail Bakunyin egyre jobban fokozta tevékenységét a progresszív firenzei szabadkőműves páholyon belül. 3 2E. Conti: i.m. 79. 33L. Hass: „Diaspora ” . .. i.m. 213-214. Bakunyin „testvér" és az „II Progresso Socialé ’ Bakunyinnak az olaszországi szabadkőműves páholyok keretében folytatott tevékenységében három szakaszt lehet megkülönböztetni; 1. hagyományos részvétele a mozgalomban, rituális és politikai együttműködése annak helyi vezetőivel, elsősorban az Arno-völgyi páholyokon belül; 2. kísérlet a szabadkőművesség megreformálására, és ezzel párhuzamosan Firenzében, főként pedig Nápolyban a politikai céljai eléréséhez eszközként való felhasználására; 3. eltávolodás a mozgalomtól, majd szakítás és szembefordulás. Az első szakasz kezdetén, 1864 januáijában, Bakunyin „testvér” a lombardiai köztársaságiak 1848—1849-es párizsi képviselőjének, az egykori garibaldista önkéntesnek és modenai hadügyminiszternek, a legbefolyásosabb olasz szabadkőműves politikus
