Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
784 TRÖCSÄNYI ZSOLT megkérdezésével. A kormányhatóságok felelősségének 1790/91 -ben hangoztatott elve helyébe az a szerényen megfogalmazott igény lépett, hogy a Kancellária a netán a törvényekkel ellentétesnek tűnő királyi rendeleteket ne továbbítsa, mielőtt a királyhoz felterjesztéssel nem élt. Azt azért leszögezte a törvényjavaslat, hogy a Kancellária az Erdélyt illető ügyeiben más kormányhatóságok közbejötté nélkül intézkedjék. A többi közigazgatási vonatkozású törvény közül csak néhány jelentősebb: a szolgarendtartás (ez nem szól a sztrájk kérdéséről, egyebekben lényegében a bizottsági javaslat szerint készült), a mezőrendészeti törvény, az 1791-i erdőtörvényt kiegészítő erdőrendtartás, amely a nagy havasi legelők kivételével felosztaná az erdőket, s megakadályozná az erdőpusztítást, de egyben eltiltaná a jobbágynak az engedély nélküli irtást, a frissen vágott erdőkben való legeltetést. A bizottsági munkálathoz képest további engedményeket tartalmazott a zsidókról szóló törvényjavaslat: engedélyezte nekik a kocsmabérletet (azzal, hogy csak készpénz, nem pedig termény stb. fejében mérhetnek italt), lakhatást, sőt 6 évi adómentességet engedélyezett volna a földművelés, iparűzés vagy hasznos gyáralapítás végett Erdélybe telepedni szándékozó zsidóknak, a házalást azonban a városokban csak az ottlakó zsidó kereskedőknek engedte meg (a többinek csak hívás alapján), a korábbi gyakorlathoz híven eltiltotta volna nekik az ötvösséget és a nemesfémbányahelyeken egy napnál tovább tartózkodást. A cigányügyi törvényjavaslat lényege: a vándorcigányok 3 éven belül letelepítendők (!), a már megtelepedettekre pedig a szabad költözés törvénye csak 20 év helybenlakás után érvényes. A törvénykezés körében az országgyűlés a konzervativizmus jegyében alaposan szétcibálta a Tűri tervezte világos bírósági rendszert, s egyébként is engedett a visszahúzó erőknek. Az úriszékekről kimondta, hogy a korábbi törvényekben foglalt hatóságuk sértetlen marad. Törvényesítette volna a falusi bíróságokat, amelyeket a bizottsági munkálat csak valamilyen egyezkedési alkalmakként hagyott volna meg, s megengedte ítéleteik fellebbezését is. Miután előzőleg elvi deklarációt tett a közigazgatás és bíráskodás szétválasztásáról, most a megyéknél és székely székeknél újra egybeolvasztotta őket, kimondván, hogy ezek törvényszékén a főtiszt elnököljön. Azzal pedig a törvényhatósági törvényszékek egységes rendszerét bontotta meg, hogy egyrészt megszüntette ugyan a fiú-, rész- és alszékekeket, de megyénként csak egy törvényszéket létesített volna, másrészt néhány helyütt (Torda megye, Kővárvidék, Bardóc- és Miklósvárszék) ún. kisebb sedriát engedélyezett volna, meglehetősen következetlenül határozva meg ezek jogkörét. Fenntartotta egy sereg olyan mezőváros bíráskodási jogát (különleges fellebbezési gyakorlatokkal együtt), amelyekét Tűri tervezete megvonta volna, ugyanakkor azonban (kiváltságaik fel nem mutatására hivatkozva) falusi bírósággá fokozta volna le Déva, Fogaras és Körösbánya bíróságát. A szász natio meg lévén elégedve az 1804-i királyi regulatióban megszabott törvényszékeivel, az országgyűlés te-be is foglalta ezt. Ennek következtében azonban a felsőbíróságok rendszerébe beiktatott egy Forum metale-t a szász natio s a másik kettő határpereinek intézésére. A királyi táblát a jozefinista reform előtti egy tanácsra vonta volna össze. Nem meglepő ezek után az sem, hogy a rendek feladják a Gubernium Forum superrevisorium-rangját, megengedve a Kancelláriára való fellebbezést. Az sem, hogy a bizottsági tervnél szélesebben határozzák meg az országgyűlés bíráskodási jogkörét. Furcsán változtatják meg a különleges jogállású kereskedőelemek bíráskodásáról javasoltakat; csak a szebeni és brassai görögök bíráskodásáról tudnak, azoktól viszont közvetlenül a Guberniumhoz engednek fellebbezést.
