Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
778 TRÓCSÁNYI ZSOLT Ez hát a bírósági szervezeti reform terve: egységesen, világosan felépített struktúra, a Mária Terézia- és József-kori bírósági szervezeti reformok szuverén felhasználásával, a rendi konzervativizmus által szinte kikezdhetetlenül. Ellenzéke láthatóan csak egy volt: a szászok kiváltságféltése. A perjogi tervezetnek, amely Cserei János és Donát Antal műve volt, kevesebb az érdekessége számunkra. A bíráskodás nyelvévé a magyart tette volna, a szász törvényhatóságokban a németet. A perfolyamat legjelentősebb változása az lett volna, hogy az ún. egyszerű kifogásokat (exceptiones simplices) nem külön-külön, hanem egyszerre kellett volna megtenni, ami a perfolyamatot lényegesen gyorsította volna. Az ügyvédektől nem követelte meg a nemesi származást. Újra szabályozta volna a törvényszakokat úgy, hogy november 1-től kéthónapos törvényszakok és egyhónapos törvényszünetek váltogatták volna egymást. Tűri másik produktuma, a büntetőtörvénykönyv-javaslat arculatában sokban hasonlít a bírósági szervezeti tervhez: a „régi” erdélyi büntetőtörvényekből kell kiindulnia, hogy valami modernhez jusson. Nem mehet olyan messze, mint az 1787-i birodalmi büntetőtörvénykönyv: nemcsak a rendek, de az 1794 utáni kormányzat számára is elfogadhatatlan volna a blaszfémia egyszerűen őrültségként kezelése vagy a halálbüntetés eltörlésének javaslata. Ezeken a korlátokon belül azonban magába olvasztja az 1787-i büntetőtörvénykönyv legtöbb pozitívumát. Gyakorló jogásznak pedig Tűri elsőrangú: javaslata általában jóval differenciáltabb, precízebb az 1787-i törvénykönyvnél. Pregnáns példája ennek a beszámíthatatlanság eseteinek felsorolása, hol Tűrinél amazzal szemben szerepel a jog vagy cselekmény leküzdhetetlen nem ismeretében való leiedzés esete, az az elv, hogy az emberi erőt meghaladó dolgok meg nem tétele nem róható fel senkinek sem. Amannál jóval pontosabban íija körül: milyen esetekben büntetendő a szándék is, s hogy bírálandók el a bűncselekmények kísérletei. Hangsúlyozza: a vélemények nem büntethetők, hacsak nem állam-, vallás-, vagy erkölcsellenesek. Az 1787-i törvénykönyvhöz hasonlóan különbséget kíván tétetni az előre megfontolt szándékú és egyéb bűncselekmények közt, bár nem kezeli külön ezek eseteit. A büntetések fajtái közt fenntartandónak tartja a halálbüntetést, de csak azok ellen, akik másokat megöltek vagy életüket veszélyeztették, vagy akiknek bűne oly szörnyű, hogy csak így torolható meg, vagy a közbiztonság csak így tartható fenn (felségsértés, hazaárulás), más esetekben a korábbi törvények szerint kiszabandó halálbüntetés helyett börtönt javasol. Lényeges s az erdélyi börtönviszonyokat reálisan figyelembevevő tézise az, hogy a háromévi börtönbüntetés már a halálhoz legközelebb álló büntetésnek számítandó. A II. József-kori büntetőtörvénykönyvtől eltérően igen részletesen meghatározza a súlyosbító, ill. enyhítő körülményeket. Különösnek tűnhet, hogy ez a ragyogóan világos szellemű jogász a felvilágosodás korában súlyosbító körülménynek tartja a lakosság kulturálatlanságát - de már érthetőbb a dolog a magyarázat láttán: így nagyobb szükség van az.elrettentésre, míg a népesség műveltebb erkölcse mellett e cselekmények nem léphetnek fel tömegesen. Rendi különbségek és keserves jogászi tapasztalatok át kell hogy üssenek Tűri koncepcióján; csak életszerűbbé válik tőle. Abban viszont régi humanisztikus elvet követ, hogy a bírót arra utasítja: mindig inkább enyheségre hajoljon. Az egyes bűncselekmények elbírálására térve, Túri tervezete fenntartja ugyan az isten tiszteletét sértő bűncselekmények kategóriáját, de csak a kifejezett istentagadást vagy valláséi lenességet bünteti némi súllyal, az istenkáromlás enyhébb eseteiben figyelmez
