Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 771 amelyek addig Erdélyben elő nem állított termékeket készítenének. Azoknak pedig néhány évre még monopóliumot is adna, akik új találmányokat vezetnének be Erdélyben. Azoknál a gyáraknál, amelyeknek termékeit (a szükségletet ki nem elégítő mennyiségben) erdélyi mesteremberek is készítik, az üzemalapító először a helyi mesterembereket kínálja meg a gyárába való felvétellel. Az ilyen üzemeknek támogatás adandó telek- vagy épületbeszerzésben, a számukra szükséges nyersanyag vámja csökkentendő, hatósági tekintéllyel, rendelkezésekkel kell számukra munkaerőt biztosítani. A török területre való kivitelnél vámkedvezményt kell adni nekik, Erdélyen belül pedig szabadon kereskedhessenek áruikkal. A kereskedelemről szóló szakasz nem mindenben egyezik szellemében a munkálat központi részével — néha viszont annak tematikája területére is átrándul. Ez a külkereskedelmi mérleg erős passzivitásából indul ki. Orvoslásul a luxuscikkek behozatalának vámemeléssel való korlátozását, a mezőazdasági termelés fejlesztésével az agrárcikkek mérlegének aktívra változtatását, a transzhumáns pásztorkodásnak a határrend jobb szabályozásával, az állattartás javításával való felszámolását s ezáltal a legeltetési díjak Erdélyben tartását ajánlaná első helyen. A behozott számos állatokra és halra külön kereskedelmi taxát vetne a harmincadon túl. A külkereskedelemben a legnagyobb szerepet játszó iparcikkek közül a pamutáruk előállításának növelésére lejjebb nyomná a nyersgyapot árát, az ezen árufajta kereskedelmét monopolizáló brassai és szebeni görögök hasznának csökkentésével mérsékelné behozatali vámját, s ugyanakkor emelné az örökös tartományokból behozott pamutáruk vámját, fonóiskolák létesítésével hatna a termelés növelésére, jutalmazná a nagyobb termékmennyiséget produkáló szövőket. A kötélverők exportjának fokozásához a kendertermelést növelné. A posztókészítés növeléséhez kényszerintézkedésekkel (dologházak létesítésével) biztosítaná a megfelelő mennyiségű gyapjúfonalat. Javasolja: minden posztós annyi s olyan posztót gyárthasson, amilyet s amennyit akar. Favorizálná a Török Birodalomban eladható posztók termelését. Hitellel támogatná Gallarati selyemmanufaktúráját. Ott, ahol a textilgyártás fejlődőben van, gyáralapításra, anyagok és eszközök beszerzésére adna segélyt a jobb textilfestőknek. Védvámpolitikával, jutalmazással hatna a bőrkikészítés fejlődésére. A vajdahunyadi kasza eladásának javítását szorgalmazza. Bár a fakészítmények exportmérlege kedvező, közköltségen telepítene Erdélybe néhány finom áruk esztergálására képes mestert. Az üvegáruk szintén kedvező külkereskedelmi mérlegét is tovább lehetne javítani — véli - újabb üvegcsűrök alapításával és a termékek „elegantia”-jának fokozásával. Fokozná a kőedényáruk török területre irányuló kivitelét, jutalmakkal is. Pártolja Domenico Dellazia bécsi kereskedőnek azt az ajánlatát, miszerint az magyar gabonát vive le a Dunán a tengerre, visszaútján, bizonyos kedvezmény esetén,kész cukrot hozni,de hajlandó,erdélyi személlyel is társulva, gyárat is alapítani. A munkálat harmadik szakasza (a kereskedelem növeléséről) viszont, bizonyos részletektől eltekintve, erősen a Commissio Commercialis 1771 -i instrukciója szellemében fogant. Elismételve a részvénytársasági alapítás előnyeit, s megtoldva azt azzal, hogy modern típusú vállalatokat kisebb mértékben biztonságosabb kezdeni, a kereskedők (különösen az örmények) száma csökkentésének követelésével egyenesen az 1771-i rendelkezések vonalára áll. Hivatkozva azokra, osztályozná a kereskedőket, árufajtáik szerint. A Commissio Commercialis instrukciójának abból a pozitív rendelkezéséből azonban, amely szerint a kereskedők áruinak 1/3-a erdélyi termék legyen, a kivihetetlenségre hivatkozva
