Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
A 100%. IDEOLÓGIA, KULTÚRA, IRODALOM 69 költészete, még inkább az 1918-as expresszionizmus, az „állítólagos forradalmárok irányzata” újra felfedezze, s még eltorzítottabban, „egészen dekadenssé vált formájában” állítsa színpadra.7 7 Átinterpretált ifjúkori gondolatok Lukács realizmuselméletének a gyökerei közvetlenül a húszas évek második felébe, korai marxista korszakába nyúlnak vissza. Nem csupán az irodalmi-művészi jelenségek általános megközelítését, hanem a későbbi, kifejlett realizmuselmélet több fontos konkrét elvét tekintve is. Hallatlanul izgalmas megfigyelni, hogyan merülnek el vagy alakulnak át a régi ifjúkori művek nagy alapgondolatai, hogyan nyernek egyesek marxista alapozást vagy épülnek be — olykor erősen leszűkített formában — az általános marxista szemléletbe. Mint minden jelentős gondolkodónál, Lukácsnál is megfigyelhetjük: éles szellemi fordulatai sohasem jelentették azt, hogy teljesen elhagyta volna előző életszakaszának gondolatait; mindig munkálkodott benne a törekvés, hogy a régit átinterpretálva megőrizze az újban. Ezt a hajlamát Ady-képének alakulásában is nyomon követhetjük. Azt az ifjúkori, eredetileg antipolitikus gondolatot, hogy Ady a „forradalom nélküli forradalom” poétája, a húszas években az elvetélt demokratikus forradalom tragikumát átélő Adyban látjuk viszont. A modern magyar szellemi életre és irodalomra jellemzőnek tartott — 1918 előtt nem közéleti-politikai módon értelmezett — kompromisszum lukácsi gondolata a húszas években konkrét politikai tartalmat kapott. Átalakítva megőrizte Lukács az Ady tisztán Urai alkatáról szóló felfogását is — ezzel magyarázta az Ady költészetében tükröződő gondolati ellentmondásokat; így nyert új magyarázatot az a régi megállapítása, hogy Ady minden, s mindennek az ellenkezője is.78 77Az idézeteket Id. Tamás Aladár (Lukács György): A Danton-legenda. 100%, II. évi. 2. sz. 85-89. - Amint látható, Lukács György itt még Büchner egyszerű szócsövének tekintette Dantont, s noha Büchner személyes nézeteit forradalmi-demokratikusnak tekintette, a Danton-drámát túlnyomórésit negatívan értékelte: „Danton sokkal komolyabb és jelentősebb politikus volt, semhogy cselekedeteit Romáin Rolland-féle (de sőt Georg Büchner-féle) literátor-szentimentalitások és lelki örvények szabályozták volna” - írta Lukács egy helyütt (86. 1.) 78A cikket, amelyben ezt a 100%-ban kifejtették, valószínűleg nem Lukács, hanem inkább Révai írta, de Lukács szellemi hatása erősen érződik az íráson. (Kelemen László: Hatvany-Ady levélváltás. 148-149). így alakult át korszakunkban a — már a korai művekben kimutatható — „totalitás”-fogalom is a társadalmi valóság totális ábrázolásának igényévé. Az elmélet mélyebb hátterét a polgári osztály s a polgári gondolkodás hanyatlásának eszméje képezte: „a mai polgári tudomány az egységes fogalomtól fél, mint az örödög a szenteltvíztől” - írta Lukács —, „a polgári tudomány eklektikus lett és így a »tudományos lelkiismeret« nevében tiltakozik az egységes világnézet, az egységes tudományos módszer ellen.” Mindez kihat a műalkotásra s annak befogadására is. Egy helyütt Lukács részletesebben kitért erre: ,,Miután a Taine-féle miliőelmélet, a spenceri szociológia és a polgári osztály hasonló kísérletei a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit megmagyarázni, csődöt mondottak, az intelligencia » leghaladottabb « és főleg »legkifinomodottabb« része lemondott minden általánosító törekvésről. A műalkotásokat mint zsenik irracionális, fogalmilag megmagyarázhatatlan termékeit tekintette, amelyekkel szemben csak a technika elemzése
