Századok – 1979
Folyóiratszemle - Stafford David A. T.: A Special Operations Executive (SOE) és az angolok szerepe az 1941. márciusi belgrádi államcsínyben 739/IV
FOLYÓIRATS ZEMLE 739 módosulásokat. Előtérbe helyezte a Balkán-egyezmény országai és Bulgária viszonyát, ami felerősítette nézeteltéréseiket, lassította a Németországhoz való közeledést. Az angol aktivitás is hozzájárult az 1938 júliusi szaloniki megállapodás létrejöttéhez, amely az első világháborút követő rendezés feszültséget konzerváló maradványait igyekezett eltüntetni. Bár a szaloniki egyezményeket a német politikai körök is Versailles diktátumainak lazításaként értékelték, hatékonyabbnak bizonyult az angol törekvések érvényesülése, mivel a görög-török-bolgár megbékélés a Balkán keleti felét elfoglaló országot átmenetileg kivonta a német befolyás alól. A török-szovjet viszony elhidegülését is maga után vonta a német orientáció erősödése, amelyet azonban a török-francia tárgyalások megzavartak. Annál is inkább, mert Törökország csak olyan megállapodásokra volt hajlandó Franciaországgal, amelyekhez a brit diplomácia is csatlakozott. München előtt tehát több vasat is tűzben tartott a két ország diplomáciája. A Csehszlovákia elárulása után kialakult feszült nemzetközi helyzet viszont óvatosságra intett. Mindenekelőtt Görögország hangsúlyozta semlegességét, mivel megcsappantak a lavírozás lehetőségei. Változatlanul elsődleges szempont maradt az Angliához való igazodás, de egyértelműen megmutatkoztak a Németországhoz való közeledés jelei is. Különösen Törökország mutatott nagy aktivitást német kapcsolatainak fejlesztésében. Göbbels és Funk (gazdasági miniszter) ankarai látogatása már az angolokat is nyugtalanította. A török diplomácia azzal érvelt, hogy Anglia és Németország európai együttműködése — München - magától értetődővé teszi, hogy Törökország mindkét hatalommal jó viszony kiépítésére törekszik. A szovjet rosszallás kinyilvánítására már nem lehetett hasonló érveket felsorakoztatni válaszként. Volkov cikke azzal a konklúzióval zárul, hogy a török és görög külpolitika második világháború alatti irányvonala a müncheni egyezmény által teremtett helyzetben alakult ki. Voproszi Isztorii, 19.78, 4. szám, 42-61.1. M. DAVIDA. T. STAFFORD: A SPECIAL OPERATIONS EXECUTIVE (SOE) ÉS AZ ANGOLOK SZEREPE AZ 1941. MÁRCIUSI BELGRÁDI ÁLLAMCSÍNYBEN 1941. március 27-én Belgrádban katonai puccs döntötte meg azt a Cvetkovic-kormányt, amely két nappal korábban Becsben aláírta Jugoszlávia csatlakozását a háromhatalmi paktumhoz. Simovié tábornok, a légierő főnöke, az államcsíny vezetője alakított új kormányt. Pál herceget - a régenst — szintén elmozdították, s a fiatal II. Péter király vette át az udvar irányítását. Bár az új kormány nem mondta fel a fasiszta egyezményt, a belgrádi fordulatot az angol kormánykörök megkönnyebbüléssel fogadták. Az SOE vezetői már a belgrádi eseményt követő napokban azt állították, hogy szervezetüknek szerepe volt az Anglia számára kedvező változás előidézésében. Később - az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején megjelent emlékirataikban - az angolok közreműködését kiszínezték, felnagyították, s tápot adtak olyan híreszteléseknek, hogy az egész államcsínyt az angol hírszerzés idézte elő. Elisabeth Barker Anglia háború alatti délkelet-európai politikájáról írt könyvében már igyekezett megcáfolni a legendákat; leszögezte, hogy az államcsíny jugoszláv kezdeményezésre történt, de elismerte, hogy ha az SOE-nek nem is, de az angol követségnek, főként Mac Donald kapitány, légügyi attasé révén, volt valamelyes szerepe az eseményekben. (British Policy in South-East Europe in the Second World War. London, 1976. 91-94. old.) A fiatal kanadai történész - E. Barker nyomdokain haladva - az angol levéltárakban újabban hozzáférhetővé vált dokumentumok, s az egykori résztvevők személyes közléseit felhasználva cikkében megpróbálja tisztázni, hogy a valóságban milyen szerepet játszottak az angolok az 1941. márciusi belgrádi fordulatban. Anglia Jugoszláviával kapcsolatos politikáját elemezve rámutat arra, hogy az angol kormány határozottan ellenezte, hogy Jugoszlávia csatlakozzon a fasiszta államok blokkjához, s ezáltal a náci Németország szabad átjáróhoz jusson a Balkánra. Mindenekelőtt azért, mert Görögországot féltette: az olaszok ellen harcoló görög hadsereg jobbszárnya Szerbia felől rendkívül sebezhető volt. Mivel Anglia komolyabb katonai erőket nem tudott mozgósítani Görögország védelmében, politikai és diplomáciai téren mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza Jugoszlávia csatlakozását a háromhatalmi egyezményhez. Amikor kiderült, hogy erőfeszítéseiket nem koronázta siker, 1941. március
