Századok – 1979
Folyóiratszemle - Poljakov Ju. A.; Piszarenko E. Je.: A szovjet életmód kutatásának történelmi aspektusai 737/IV
FOLYÓTRA TSZEMLE 737 blokkpolitika felülkerekedését a szerző szerint a német kancellár sem akadályozhatta meg. Az európai nagyhatalmakat összefogó, Franciaország elszigetelésére irányuló koalíciók rendszere ugyanis szerinte nem vette figyelembe azt a döntő mozzanatot, hogy Németország mozgáslehetősége nemcsak Franciaország, hanem a Balkán irányában is erősen korlátozott volt. A szövetséges Ausztria-Magyarország délkelet-európai törekvései ugyanis kettős választás elé állították Berlin vezető politikai köreit: veszni hagyni, vagy támogatni az expanziós igényeket. A kettős szövetség története és előtörténete alapján szükségesnek tartja tehát a bismarcki alapkoncepció felülvizsgálását. Hozzáteszi ugyanakkor azt is, hogy annak kudarcát nem politikai képességek hiánya, hanem az egymással összeegyeztethetetlen, extrém alternatívákat kínáló objektív feltételek alakulása okozta. Meggyőződése, hogy az osztrák-magyar államférfiak Bismarcknál világosabban felismerték az 1870-71-es események várható politikai következményeit, a hagyományos konzervatív szolidaritásra építő nagyhatalmi politika alkonyát, és különös érzékenységgel fogták fel az új tendenciákhoz való alkalmazkodás szükségességét. Historische Zeitschrift 1973fokt. Bd. 217. 347-380, l. E. G. JU. A. POLJAKOV, E. JE. Pl SZARÉN KO: A SZOVJET ÉLETMÓD KUTATÁSÁNAK TÖRTÉNELMI ASPEKTUSAI A tudományos társadalomtervezés fontos feltételét képezik az életmóddal kapcsolatos kutatások, amelyek a legkülönbözőbb társadalomtudományokban polgárjogot nyertek, és igen gazdag, bár egyenetlen színvonalú irodalmat eredményeztek. A szovjet történészek mind ez ideig kevés figyelmet szenteltek a szovjet életforma történetének. Kivételt mindenekelőtt A. P. Butenko munkája képez, amely a szocialista szovjet rend által öröklött sajátos gazdasági-társadalmi szerkezet (többukládúság), és a Szovjetuniót alkotó népek eltérő történelmi múltja, különböző fejlettségű társadalmi viszonyai hatására hívta fel a figyelmet. A történészeknek ebből az adósságából kívánnak törleszteni a szerzők valamelyest. Emlékeztetnek a marxizmus álláspontjára, amely kezdettől összefüggést keresett a társadalmi viszonyok és az életmód között. Az életmód történeti aspektusú vizsgálatánál két közelítési módot tartanak lehetségesnek. Az elsőt funkcionálisnak nevezik, amikor az életmódra jellemző jegyek kialakulási folyamatát vizsgálja a kutató. A másik a történeti. Ez esetben az adott életmód mint egész előzményeit tárja fel a vizsgálat, szükségképpen történelmi, társadalmi összefüggéseibe ágyazza az életmódot. A cikk szerzői hangsúlyozzák, hogy az első közelítési módnál osztályok, foglalkozások, lakóhely-típusok stb. szerint lehet feltárni az életmód kialakulási folyamatát. Ebben az esetben is érvényesíteni kell azonban a történetiség elvét, mert pl. a társadalmi formációk tiszta formában nem léteznek, maradvány elemek torzítják őket, az életmódnak is sajátosságot kölcsönözve. A történetiség érvényesítését indokolja az is, hogy az életmód-típusok kialakulása nemcsak társadalmilag és történetileg meghatározott, hanem folyamat, amely szüntelenül változik, fejlődik. A szovjet életmód kialakulásának kezdetét a szocialista forradalom győzelmével hozzák összefüggésbe. A proletariátus helyzetében bekövetkezett változás volt ekkor a legszembetűnőbb, ami életmódjára is hatott. A szovjethatalom megvédéséért vívott polgárháború idején alakultak ki a szocialista szovjet életmód alapvető elemei. A kommunista szombatok során végrehajtott munkahőstettek a szocialista életmód döntő elemét, a kollektivitást alapozták meg. Hősies helytállás, internacionalista szellem, a nacionalista gyűlölködés eltűnése, bizonyos tradíciók, ünnepek háttérbe szorulása, újak formálódása ment végbe a gigászi küzdelem éveiben. Természetesen nem beszélhetünk ekkor még a szocialista életmód minden elemének teljes kialakulásáról. Az a felépült szocialista társadalomban következik be. A szocialista építés előrehaladásával azonban fokozatosan kiteljesedett a szocialista életmód. Az 1920-as években a társadalom heterogenitásának fennmaradása ellentmondásossá tette az életmód alakulását. Kispolgári, polgári elemek is meghatározó szerepet játszottak, és ugyanebbe az irányba hatott a kulturális színvonal ekkor még általánosan alacsony szintje is. A szocialista életmód fejlett kultúrájú társadalmi közegben bontakozhat ki szabadon. A munkásosztályon belül is négy csoportot különítenek el a szerzők, NÉP korszakbeli vizsgálatok alapján. Egy nem jelentéktelen réteg
