Századok – 1979
Folyóiratszemle - Egyed Ákos: Háromszék 1848–1849 (Ism.: Miskolczy Ambrus) 718/IV
718 TÖRTÉNETI IRODALOM fakadó szinte kritikátlan lelkesedése a mai, nehézségekkel küzdő Egyesült Államokban nyilván jóleső érdeklődést fog kiváltani. Ez annál inkább várható, mert Farkas kortársai többnyire egyáltalán nem takarékoskodtak a „kamaszkorát” élő Amerika kemény, sokszor rosszindulatú kritikájával. Kadarkay egyébként abban látja Farkas útikönyvének sajátosan egyedülálló szerepét a korai Amerikáról szóló beszámolók között, hogy az elsőként tekintett úgy a Függetlenségi Nyilatkozatra és az alkotmányra, mint az amerikai politikai elvek megtestesítőire, a republikanizmus alapjaira és egyben kiteljesülésére, így méltán érdemelte meg - Wesselényi szavaival - „a demokrácia Kolumbusza” nevet. (A bevezetés más oldalról hangsúlyozza Tocqueville szemléletének ellentétes előjelű korlátáit, amikor megjegyzi, hogy láthatólag azzal az érzéssel írta könyvét, mintha a jakobinusok „a válla felett” figyelték volna munkáját.) Az Utazás Észak-Amerikában korabeli egyik érdekessége az volt, hogy magyar nyelven elsőként adta közre a Függetlenségi Nyilatkozatot és a New Hampshire állam alkotmányát, illetve részletesen ismertette a szövetségi alkotmánynak az elnökre és a Kongresszusra vonatkozó részeit. Az első kettőt, mint az amerikai olvasónak érdektelent, a fordításból Kadarkay érthetően kihagyta - de az alkotmányról szóló részeket meghagyta. Az azonban nehezen érthető, hogy Bölöni Farkas többnyire rövid és egyes pontokat összevonó, tehát egyéni ismertetésének helyébe miért az alkotmány vonatkozó pontjainak eredeti szövegét iktatta. Kadarkay elhagyta a magyar kiadás eredeti előszavát és az első két fejezetet, amely az 1830-31. évi európai utazásának rövid összefoglalása. (A Schoenmann-féle fordítás ezt meghagyta.) Kihagyta Smith kapitány romantikus történetét is a XXVI. fejezetből, s az utolsó néhány oldalt, amely már az Európába érkezés eseményeivel foglalkozik. Farkas szövegét a fordító gondos, az amerikai olvasónak további tqákoztatást nyújtó jegyzetekkel kíséri. Ezek a jegyzetek - többek között — tartalmazzák a pontos hivatkozásokat és az esetleges kiegészítésre vagy javításra szoruló adatokat azokkal a forrásokkal kapcsolatban, amelyek a magyar szövegben is szerepelnek. Kadarkay ezeket az eredeti lábjegyzeteket és a saját kiegészítéseit a kötet végére helyezi és nem jelzi, hogy melyek azok a hivatkozások, amelyek az eredetiben is szerepelnek. Ez sajnálatos, mert a modern magyar kiadások előszavai éppen a munka tudományos megalapozottságát, a forrásoknak a korban szokatlanul pontos használatát emelik ki. Az így Összeolvasztott jegyzetekből nem világlik ki például az, hogy az Utazás idézi - igaz, Lafayette egy kijelentése kapcsán - Paine művét, The Rights of Man-t, amely Erdélyben is a tiltott könyvek listáján volt. Ugyanakkor Kadarkay jegyzeteiből megtudjuk azt is, hogy Farkas müyen leleményesen játszotta ki a cenzúrát, amikor a vallásszabadságról szóló nézeteit Monroe szájába adta. Ugyanis az elnök összegyűjtött írásai és beszédei nem ismerik az útikönyvben „idézett” szöveget. A magyar olvasó természetesen talál még észrevételezni valót. így nehezen barátkozik meg a kitétellel, hogy Erdély „Amerika mása kicsiben” (12. 1.), hogy Farkast és Táncsicsot hazai történetírásunk marxistának tekintené (58. 1.), hogy Esterházy Pál a radikális ellenzék támogatója lett volna (78. 1.) Sajnálja, hogy valami félreértésből „a nagy magyar romantikus író”, Jókai neve helyett Maurice More (? ) szerepel (223. 1.), és hogy a fordítás közben a Liszka helynévnél tett megjegyzés, hogy ti. az ma Csehszlovákiához tartozik (206.1.), téves. A szövegből nyilvánvaló, hogy Tokaj környékéről, vagyis Olaszliszkáról van szó. Mindezek elmondása talán nem feielsleges, mert a munka új kiadása esetén nyilván lehetséges a korrekció. A kritikai megjegyzések természetesen nem homályosíthatják el a tényt, hogy ha Kadarkay Árpád nem is az első, aki bemutatta az Egyesült Államoknak - és az angolul beszélő világnak — Bölöni Farkas művét, de az első, aki tudományosan kijelölte helyét az amerikai társadalomról szóló korabeli európai írások sorában. Urbán Aladár EGYED ÁKOS: HÁROMSZÉK 1848-1849. Bukarest, Kritérion. 1978. 263 1. Évek óta kisebb-nagyobb tanulmányok jelezték, hogy Egyed Ákos az 1848-49-es háromszéki fejleményeket monográfiában készül összefoglalni. Az érdeklődő olvasóközönség és a tudományos közvélemény nem csalódott reményeiben. Egyed Ákos könyve példa arra, hogy a társadalmi és
