Századok – 1979
Figyelő - Bona Gábor: Új legenda születik. (Kritikai észrevételek Nemeskürty István 1848-as könyvéről) 693/IV
FIGYELŐ 707 (Henryk Rembowski honvéd őrnagyot, Ludwik Surmacki — Zsurmay Lipót néven — huszáralezredest, mint lengyel születésű cári alattvalót, Oroszországnak, az említett Uechtritz ezredest pedig Poroszországnak adták ki.) Mintegy további ezer tisztet valóban halálra — majd „kegyelemből” súlyos börtönbüntetésre, várfogságra — ítéltek. A Nemeskürty említette — 16—18 évre történő elítélések tények, az olvasó tájékoztatására azonban azt is hozzátesszük, hogy eme — az 1848/49-es szabadságharcban való részvételért várfogságra ítélt — honvédtisztek többsége 1856-ig amnesztiában részesült, 1859-re pedig valamennyien kiszabadultak. (A források szerint utolsónak az a Virág Gedeon honvéd huszárőmagy kapott kegyelmet 1859 őszén, akinek Nemeskürty is említi a nevét művében.) Sorolhatnánk további kisebb-nagyobb tévedéseket, pontatlanságokat, mint pl. azt, hogy a honvédseregben rendszeresített katonai érdemjelet a 14. és 15. székely határőr ezredek tisztikarából 5-en kapták meg, „ami fantasztikusan nagy szám” (167. o.) — a valóságban (Bem napiparancsai szerint) legalább ötszöröse volt e valóban kiváló két ezred kitüntetett tisztjeinek száma); vitába szállhatnánk Nemeskürtyvel abban a kérdésben, hogy miért éppen a 2. és a 34. gyalogezredtől csatlakozott a legtöbb tiszt a szabadságharchoz, vajon azért-e, mint a szerző állítja, mert ezek felvidéki sorozásúak voltak, vagy csak egyszerűen azért, mert az említett ezredek mindhárom zászlóaljának sikerült hazatérnie a szabadságharc idejére, és ezeknél szolgált viszonylag a legtöbb magyar származású tiszt — de nem tesszük, mivel az elmondottakhoz képest lényegtelen kérdések. Úgy érzem, az eddigiek is eléggé érzékeltetne, hogy a téma teljes és megnyugtató feldolgozásához csak sokkal alaposabb és elmélyültebb kutatások, pontosabb ismeretek vezethetnek el.
