Századok – 1979
Figyelő - Bona Gábor: Új legenda születik. (Kritikai észrevételek Nemeskürty István 1848-as könyvéről) 693/IV
FIGYELŐ 703 végén 3. osztályú katonai érdemjellel tüntetik ki, 1849 júliusában a túrái lovassági ütközet egyik hőse, és végül ő fedezi huszárjaival Bem török földre menekülését is. Mindenesetre az ilyen és hasonló példák azt bizonyítják, hogy az okok és körülmények igen sokfélék voltak a külföldi származású tisztek esetében is, csatlakozásukat illetően. Nem tagadjuk tehát a honvédsereg internacionális — és bizonyos tekintetben internacionalista — összetételét, de azt is el kell mondanunk, hogy Nemeskürty ennek bizonyítására számos olyan példát is említ, amely csak részben, vagy egyáltalán nem állja meg a helyét. Ebben a vonatkozásban többször is különös elragadtatással emlékezik meg a honvédsereg cseh és morva tüzéreiről, elsősorban az 5. tüzérezred katonáiról. Mi is fenntartás nélkül osztanánk lelkesedését, csak az a baj, hogy a történelmi tények és dokumentumok alapján, ezek ismeretében másként kell vélekednünk. Mert igaz, hogy a cseh, morva és német legénységű császári-királyi 5. tüzérezred 1848 novemberéig fontos szerepet játszott a Pesten alakuló honvéd tüzérütegek kiképzésében, az is igaz, hogy legénységének egy része átlépett a honvéd tüzérséghez, s többen közülük itt tiszti rangot értek el. De az is igaz, hogy az ezred háromnegyed része, a tisztek szinte valamennyien, megtagadták 1848 novemberében az új, az Országos Honvédelmi Bizottmánynak engedelmességet fogadó eskü letételét. S az is igaz, hogy ekkor Kossuth személyes utasítására és Mészáros parancsára hadifoglyoknak nyilvánították őket. 1849 januárjában a főváros kiürítésekor nem saját jószántukból és nem „mosolyogva” jelentették ki, hogy „ők is mennek . ..” „őket oda viszik a honvédek, ahová akarják, ahol szükség van rájuk”, hanem szabályos őrizet alatt kerültek Nagyváradra, ahol — megint csak hasonló körülmények között — kötelezték őket a tüzérségi lőszeranyag gyártására. S még két adalék, amely bizonyítja, hogy mindezt nem csupán „megjátszották”: — Görgei 1849 áprilisában felháborodott hangú levélben követel vizsgálatot a nagyváradi lőszergyár ellen, ahonnan több alkalommal lőpor helyett homokkal töltött lőszert kapott; — a szabadságharc bukása után a hadifogságból kiszabadult 5. tüzérezred szinte valamennyi tisztjét és katonáját kitüntették vagy előléptették az uralkodó iránt tanúsított hűsége jutalmául. Nem volt se cseh, se morva — nem tudni, honnan vehette ezeket az adatokat a szerző - a honvéd tüzéreknél szolgáló Böhm őrnagy, de Mack József és Psotta Mór sem. Cseh volt viszont Freudenreich őrnagy, a III., majd V. hadtest tüzérparancsnoka és morva Phillipowsky őrnagy a II. hadtest, majd Aradvár tüzérparancsnoka — mindketten császárikirályi alhadnagyok a szabadságharc kitörésekor a 18. határőr ezredben -, akikről viszont Nemeskürty méltán beszélhetne! Az eddig már említett és Nemeskürty István könyvének történelmi hitelességét részben megkérdőjelező problémák után végül néhány kisebb és önmagában talán jelentéktelennek tűnő, de a mű egészének megítélése kapcsán mégis fontosnak számító tévedést kell helyreigazítanunk. A honvéd haderő 1849. nyarán c. részhez (384—386. о.): A II. hadtest parancsnoka csak 1849. június 21-ig volt Asbóth Lajos, utána a parancsnokságot Kászonyi József, a 3. huszárezred ezredese vette át. Ez a hadtest különben nem vonult el 1849 július közepén — mint Nemeskürty tudja - Görgeivel Komáromból, és nem tette le a fegyvert Világosnál, hanem az említett vár őrségének része lett az októberi kapitulációig. A VIII. hadtest parancsnoka nem Klapka volt, hanem Kosztolányi Mór, majd június végétől Assermann Ferenc ezredes. Ez a hadtest viszont nem a komáromi várőrségerősítésére maradt vissza”, 8*
