Századok – 1979
Elmélet és módszertan - Köpeczi Béla: A művelődéstörténet tárgyáról és módszertanáról 682/IV
692 KÖPECZI BÉLA a) A művelődéstörténet nem azonosulhat az emberiség történetével, és valamely történeti korszak jellemzőit nem lehet csak kulturális kritériummal „illusztrálni”. A fejlődés fő mozgató erői gazdaságiak és társadalmiak, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a kulturális tényezőket nem kell tekintetbe venni, sőt ezeknek néha meghatározó szerepük lehet, de semmiképpen sem adhatják egy szintézis alapját. b) Az anyagi kultúra a maga egészében nem lehet a művelődéstörténet része. A termelés, a munkaeszközök és termékek vizsgálata a gazdaság- vagy a technikatörténet feladata. Ezzel szemben a termelés, a munkaeszközök és a termékek hatása az ember életmódjára, a munka jellege és a munkához való viszony a művelődéstörténet része. Az életkörülmények elemzése részben gazdaságtörténeti, részben társadalomtörténeti feladat. Az életmód tehát a különböző tevékenységek rendszere, s meghatározott létfeltételek között a művelődéstörténet tárgya. c) A művelődéstörténet nem zárja ki az olyan speciális stúdiumokat, mint amilyen a tudomány, az irodalom, vagy a művészetek története. Felhasználja mindezeknek a tudományágaknak az eredményeit, hogy jellemezze valamely kor kultúráját a maga egészében, a kulturális folyamatok és termékek születését és befogadását. Ha elfogadjuk ezeket a korlátozásokat, akkor mindenekelőtt a módszerről kell szólnunk, amely a művelődéstörténet jellegénél fogva csakis interdiszciplináris lehet, hiszen támaszkodni kell a különböző történettudományi ágak, de a néprajz, a szociológia vagy a pszichológia eredményeire is. Egy ilyen módon felfogott művelődéstörténet valamely korszak kultúráját a következő struktúrában tárgyalhatja: a) A világnézetek, tehát az érték- és normarendszerek, amelyek az adott társadalom gazdasági, társadalmi, politikai szükségleteihez kapcsolódnak, ezek hatása a mindennapi tudatra, magatartásokra, az életmódra. b) A művelődéspolitikai felfogások osztályok és rétegek szerint, a különböző mozgalmak és irányzatok. c) A kultúra terjesztésével foglalkozó intézmények tevékenysége — tehát oktatás, könyvkiadás, sajtó, rádió, televízió, egyházak és társadalmi szervezetek munkája. d) Az értelmiség szerepe, funkciója a kultúra terjesztésében és megteremtésében. e) A tudomány jellege, funkciója, eredményei és azok felhasználása a társadalomban, hatása a mindennapi tudatra és az ideológiákra. f) Az irodalom és a művészetek jellege, funkciója és produktumai, azok hatása a mindennapi tudatra és az ideológiákra. g) A különböző osztályok és rétegek mindennapi életének anyagi és szellemi kultúrája, színvonala, jellege. h) Hagyomány és újítás valamely korszak kultúrájában, átvett és továbbfejlesztett, illetőleg új értékek egymásra hatása, valamely korszak kulturális jellemzői. Ez természetesen hozzávetőleges és nagyon vitatható séma. De talán azzal az előnnyel jár, hogy tekintetbe veszi a művelődés különböző elemeit, és azokat egy bizonyos rendszerben helyezi el. Meggyőződésem, hogy a művelődéstörténet új koncepciójának kialakítását figyelhetjük meg, amint azt az elmúlt évek vitái és tudományos termekei bizonyítják, s azt hiszem, hogy elérkezett az ideje annak, hogy mi is levonunk bizonyos következtetéseket a célokra és a módszerekre.
