Századok – 1979
Közlemények - Tóth István György: Körmend alapítása. A város alaprajza a 17. században 643/IV
646 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY városmaggal a mai Rákóczi és Thököly út kereszteződésénél alakult volna ki, hanem az észak—déli útvonal átkelőhelyéhez, ezért a város a Rába-parton épült fel, és csak a 17. századra érte el a kelet—nyugati országutat. A fontos észak—déli útvonal a Borostyánút Pannónián átfutó szakaszának vonalát követi, és északon Bécs, délen pedig Velence felé folytatódik. Jelentősége különösen nagy volt a tatárjárás előtt, mert — mint Glaser írja — ekkor a Semmeringen átvezető utat még nem használták, és erre jártak a velenceiek Ausztria felé.12 Ez az út 1274-ben egy határjárásban mint via Latinorum szerepel. 13 Az elnevezés azonban nem az út római eredetének fennmaradt emlékére utal, mint Iványi gondolta, hanem a latin kereskedőkre.14 Az áthaladó osztrák kereskedőkről (mercatores Teutonicorum) az 1244-es kiváltságlevél intézkedik.15 Körmend kereskedelmi jelentőségét mutatja az is, hogy egy 1296 körül kelt, datálatlan oklevélben „judei de Curmend”-del találkozunk, akik nyilván IV. Béla 1251-es zsidó privilégiumát követve jöttek át Ausztriából.16 Többet nem tűnnek fel a forrásokban, Körmenden ezután a 18. századig nem laknak zsidók. Az észak-déli út mellett állt az ágostonos kolostor, amelyet a hitelt érdemlő helyi hagyomány szerint a vilhelmiták alapítottak, s amelybe aló. században valószínűleg a domonkosok költöztek. Körmenden ezenkívül még egy rendház működött, az apácazárda. Mindkettőről igen kevés a forrás és igen sok a találgatás; ráadásul a 16. századra vonatkozóan - ez Magyarországon a szerzetesség felbomlásának kora — ez á kevés forrás is sokszor ellentmond egymásnak. Az 1603-as urbárium a belső városban álló „Coenobium Wirginum Ordinis de Walle beatae Virginis Wesprimiensiről ” tud,1 7 1551-ből és 1552-ből két levél maradt fent „Clara Batthány soror ac prefecta sororum beate Clare virginis in Kennend degentium ” feladóval, Mária főhercegnő 1605-ben a körmendi „Dominicäner Frauen Closterről ” ír.1 8 Az 1543-ban Veszprém völgyből idemenekült cisztercita apácákhoz meg nem határozható eredetű klarissza és domonkos apácák csatlakoztak, és Iványi feltételezése szerint az egykori vilhelmita-ágostonos-domonkos kolostorba költöztek.19 Ez utóbbi feltételezés1 2 Glaser Lajos : Dunántúl középkori úthálózata. Századok, 73. (1929) 142-148. 1 3UB II. 99. sz. 1 4Iványi Béla: Képek Körmend múltjából, Körmend, 1943. (Továbbiakban: Képek . . .) 4. * 3 ÜB I. 298. sz. 16Magyar Zsidó Oklevéltár. Szerk.: Grünvald Fülöp-Scheiber Sándor. V/l. Bp. 1959. 11. sz. Vö. Kohn Sámuel: A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig, Bp. 1884. 101.skk. 17 „A Boldogságos Szűz rendjéből való veszprémvölgyi szüzek kolostora” OL Filmtár 2221. doboz F. 11. No. 27.12. Iványi Béla: Dominikánus levelek és oklevelek a körmendi levéltárban. Körmend 1942. (Továbbiakban: Iványi: Dominikánus. . .) 73, 76. Vö. Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre, Pest 1870. I. 267. 19Iványi: Dominikánus... 11-13. A középkori kolostorra lásd: Fallenbüchl Ferenc: Az ágostonrendiek Magyarországon, Bp. 1943. 27., 49. és Fejérvármegyei és Székesfej érvár városi történelmi és régészeti egylet évkönyve 1893. évre, Székesfej érvár, 1893. 345., 354., ZsO I. 1886. Vö. Mályusz Elemér: Az ágostonrend a középkori Magyarországon, Egyházi őrt énét 1 (1943)427-440,, uő: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon, Bp. 1971. 276. és Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon, Századok 106 (1972) 81.
