Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
622 GERGELY ANDRÁS közteherviselés megbuktatása volt, amely a miniszteri felelősséggel egybekapcsoltan akkor még — ismeretesen Széchenyi szerint is - gyakorlatilag kivihetetlennek látszott. A „másik czéltábla” a röpirat szerint a vukovár-fiumei vasút, amelyet a Javaslat a pest-fiumeivel akar „tönkrelicitálni”. A röpirat szerzője lényegi ellentmondásokra tapintott rá, de értelmezése a körülmények ismeretében már nem állja meg a helyét. Észrevette, hogy a felelős kormányzati rendszer indítványa ellentmondásos, s akkori nézeteivel egybevetve nem is lehet Széchenyi saját elképzelése, de nem tudta, hogy felbukkanása a Javaslatban mégsem az ő „fondorlata”, hanem a centralista kör most már általa is támogatott elképzelése.31 Valójában Széchenyi közlekedési tervei eredendően nem e vasút ellen íródtak, elutasító tárgyalása a Javasában utólagos interpoláció csupán. A vukovár— fiumei vasút megbuktatása pedig nem „pecsovics fortély”, vagyis nem konzervatív gazdaságpolitikai ellenlépés, hanem a mérsékelt liberálisok eszköze Kossuth országgyűlési háttérbe szorítására. 31 Széchenyit már jelen állásában a rendszer első felelős hivatalnokának tartja Eötvös József. Eötvös 168. A „Pecsovicsok utolsó fortélya” c. röpiratot közzétette Viszota 983-991. 32 Korábban Eötvös Kossuthnak 1847. dec. 2-án, Széchenyinek 1847. dec. 7-én írt a városi kérdésben. Az új koncepció: Eötvös József — Szí Pest 1847. jan. 16. Eötvös 161-172., 176-178. A centralista kör és Széchenyi országgyűlési tervei 1848 elqén Miről is volt szó? Az elképzelést az eddig a városi kérdés feltétlen elsődlegességét hangsúlyozó és ez ügyben Kossuthtal is kapcsolatot tartó Eötvös vázolta fel Széchenyinek írott 1848. január 16-i levelében.32 „A fődolog előttem — írja a taktikát változtató Eötvös, éreztetve, hogy nemcsak a saját nevében ír — a közlekedési eszközökben s azok igazgatásának törvényes megalapításában fekszik, ez utóbbi felfogásom szerént valóban alkotmányos életünk első jelensége, s mint olyan minden lehető sérelmek s posztulátumoknál fontosabb. — Ebből következik az, hogy minden erőnket s iparkodásunkat arra központosítsuk, hogy legalább ebben eredményt lássunk. Kovács Lajos közié velem e fontos tárgyban az országgyűlés elébe terjesztendő véleményed főbb pontjait. Biztossá tehetlek, hogy azokat nemcsak jóváhagyom, de minden módon, mely tőlem s barátaimtól kitelik, elősegíteni kész vagyok, még azon esetben is, ha bármi oknál fogva a leghatározottabb küzdelemre volna szükség: azonban engedd meg, hogy e részben egész őszinteséggel kimondjam, miként terved eredménye egészen tőled, azaz attól függ, mikor fogsz azokkal fellépni, s adsz-e, jókor nyilatkozván, időt s alkalmat, hogy e tárgyban erős párt alakuljon körülötted. Ha késnél, minden, mit mi többiek tehetnénk, hasztalan volna. — Mi a lap útján előkészíthetjük a véleményeket — fogjuk is tenni, s minden egyes kérdés iránt fogunk írni, amikor akarod, de ha véleményed az országgyűlésnek beadva nincs, pártot nem alakíthatunk, mert hibázik a központ, mely körül az csoport о zhatnék, s elmúlik az idő, s addig az országgyűlésnél oly egyes határozatok keletkezhetnek, melyek tervednek lényegét megronthatják.” Eötvös szerint három ponton támadható a közlekedési javaslat: ha az országos pénztár megvalósítását egybekapcsolják a háziadó elvállalásával, ha a pénztár forrásául indirekt adónemeket jelölnének ki, amelyek törvényessége vitatható, s végül „ha egyes vállalatok iránt, minő például a Vukovár—Fiumei Vasút, szimpátiák
