Századok – 1979
Tanulmányok - Kosáry Domokos: A művészetek (irodalom, zene, képzőművészet) történeti diszciplínái és a művelődéstörténet 591/IV
604 KOSÁRY DOMOKOS kozott, mtfg akkor is, ha mellette vagy alatta a régebbi is folytatódik. A 18. század első, nagyobb részében tehát például a barokkot fogjuk dominánsnak tekinteni, annak ellenére, hogy például Erdély archaikusabb viszonyai közt csak lassabban érvényesült, miközben a késő-reneszánsz még folytatódott, sőt átmenetileg bizonyos ágakban, ki is szélesült. Nincs az az 50—80 évvel dolgozó ölelkező periódus, amely mondjuk, az erdélyi késő-reneszánsz esetében, a régi folytatódásának egészen a végére érhet. S ha nincs történetileg, minek vállaljuk bonyodalmait? A megoldásra azután magas szinten Sőtér István tett javaslatot.31 ,^zt hiszem - írta meg kell kísérelnünk, hogy továbbjuthassunk akorszak és az irányzatok kérdésében. Az egyes irányzatoknak megvannak a maguk fejlődési periódusai... de ezek a szakaszok nem szolgálhatnak a voltaképpeni korszakok („époques”) tagolására, mert a valóságban több irányzat él egymás mellett, s az egyiknek fejlődési szakaszai nem esnek egybe a másikéval. A korszakot tehát az irányzatokon kívüli kategóriának kell tekintenünk, vagyis olyan egységnek, mely több irányzatot foglal egybe, több irányzat különböző szakaszait egyesíti. Ezt láthatjuk a felvilágosodás korának francia irodalmában, melyben különböző irányzatok élnek együtt a maguk különféle fejlődési szakaszaiban, s mégis bonyolult szövedékük és sokféleségük ellenére is egymáshoz tartozóan, egyazon korszak emberi lényegét kifejezően.” A korszakokban eszerint az emberi természet változásai nyilatkoznak meg. Figyelemre méltó gondolat, bár volt, aki megjegyezte, hogy az emberi természet alighanem lassabban változik, ha egyáltalán tudjuk, hogy miként.32 Mi inkább arra szeretnénk utalni, hogy Klaniczay és Sőtér véleményének eltérései bizonyos fokig az általuk közelebbről megfigyelt időszakok némileg különböző voltából is adódnak. Klaniczay a régi magyar irodalom felől jut el a barokkig, amely stílus, de sokban együttal ideológia is, hiszen a kettőt ugyanazon társadalmi (egyházi) erők szervezetten igyekeztek monolitikus egységben összekapcsolni. Sőtér viszont jellemző módon éppen a felvilágosodás példájára hivatkozik, amely e kötöttségeket már kezdte fellazítani és amely sokak — sokunk - véleménye szerint egyetlen stílushoz aligha kapcsolható. Magában a történelmi folyamatban, a művelődési mezőn ment végbe tehát olyan változás, amely a stílus és ideológia viszonyán módosított. Éppen ezért, nézetünk szerint, a történész is nevezheti a művelődés egészének egy adott fejezetét a barokk időszakának, bár a kifejezés a művészettörténetből származik, mint ahogy a felvilágosodás időszakának fogja nevezni az utána következőket, bá^ abban még a későbarokk is bőven folytatódik. Végül is terminus technikusaink használhatóságát elsősorban tartalmuk és nem származásuk dönti el. Másként a feudalizmus—kapitalizmus fogalompárral sem igen dolgozhatnánk, hiszen az első jogi, a második pedig gazdasági eredetű. 5. Az összekapcsolás néhány feltétele Minden integráció és együttműködés a kapcsolási rendszerek bizonyos összehangolását feltételezi, közös előírások szerint. Műszaki területen ez az elv teljesen nyilvánvaló. De bizonyos fokig a mi tudományágainkra is vonatkozik. Erre szeretnénk befejezésül röviden néhány elméleti példát említeni. 31 Sőtér István: A korszak és az irányzatok. Kritika 1970. 2. sz. 32 Németh L., i. m. (A művészettörténeti korszakfogalom, 1973)
