Századok – 1979
Folyóiratszemle - Kozenko B. D.: A „progresszív érá”-ról kialakított újabb koncepciók az amerikai polgári történetírásban 577/III
FOLYÓIRATSZEMLE 577 önként kevesen jöttek a szigetekre. Rabok, katona szökevények és szabad bérmunkások dolgoztak. 1849 fordulópont a munkaerőt tekintve; ekkor veszi kezdetét a szerződéses kínai kulik alkalmazása — s 1853-ban a munkások 70%-a kínai, 6% rabszolga, a többi rab, katonaszökevény, szabad munkás. A béreket alacsony szinten tartották: a szabad munkások napi 4 tonna guano kitermeléséért, a rakodóhelyre talicskázásért 6 reált, a szerződésesek ennek felét kapták, melyből 2 reált étkezésre és adósságtörlesztésre vontak le. A dolgozók létszáma meglepően kicsi, a források 6-800 főt említenek. A rossz életkörülményekből, melyet a túlterhelés és brutalitás tett elviselhetetlenné, a kínaiak számára az öngyilkosság, kábítószer és alkohol jelentett kivezető utat, menekülést. A guanót minden mechanikai segítség nélkül, csákánnyal, lapáttal fejtették ki, talicskákkal tolták, vagy zsákokban cipelték a sziget szélén levő sziklákra, ahonnan vitoriavászon-csúszdákon továbbították az etetőhajókra. A primitív technikai felszerelések következtében a rakodásnál 16%-os volt a veszteség. A rakodás az állandó munkaerőhiány következtében rendkívül lassú volt - az óceáni szállítást monopolizáló angol és amerikai hajók átlagosan 30—80 napot vesztegeltek rakodásra várva. Amennyit a perui kormány az alacsony tőkebefektetésen nyert - állapítja meg a szerző annak sokszorosát vesztette a nem gazdaságos termelésen. A guano kitermeléséből származó, évről évre növekvő bevétel nem talált utat a perui gazdaság más ágaiba. A kormány improduktív célokra használta, illetőleg a könnyen szerzett pénz biztonságában adósságot adósságra halmozott. A vállalkozók közül Eliasról tudjuk, hogy a haszon egy részét ültetvényeire fordította, de ez csak egy vékony erecskét jelentett. Egyedül a kínai munkások élelmezését és igénytelen ruházását oldották meg hazai keretek között, illetve az óceáni szállító hajók legénységének magasabb igényei jelentettek piacot a perui kereskedők számára. A kínai szerződéses munkások alkalmazásával a béreket alacsonyan tarthatták, a teljesítményt emelhették, de a minimális tőkebefektetéssel s a szabad munkaerő kismértékű alkalmazásával nem hatottak serkentőleg. A szerző szerint az export-szektor primitívségének tudható be, hogy Peru ilyen kiemelkedő szerepet kapott a 19. század nemzetközi kereskedelmében, csak ilyen periférikus és durván szervezett termelési szektort tudott hazai keretek között kialakítani. Ez a primitívség ugyanakkor nagyban korlátozta a szektor pozitív hatását a gazdaság egészére. (Journal of Latin American Studies. Volume 9, Part 1. 1977. májusi sz. 35-57. I.) P. B. É. B. D. KOZENKO: A „PROGRESSZÍV ÉRÁ” RÓL KIALAKÍTOTT ÚJABB KONCEPCIÓK AZ AMERIKAI POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁSBAN Az USA 1898-1914 közötti politikai fejlődésének amerikai historiográfiájáról ad elemző áttekintést a tanulmány. Elöljáróban a korszak jellemző társadalmi és politikai folyamatait foglalja össze a szovjet kutatók vonatkozó eredményei alapján. A monopolkapitalizmus kiteljesedése, a társadalmi ellentétek mélyülése, bonyolulttá válása, a munkásság energikus fellépése határozták meg a századelő Amerikájának politikai életét. A monopóliumok és a velük szemben álló erők küzdelme szülte azokat a reformokat, amelyek alapján a „progresszív éra” elnevezés meghonosodott. A monopóliumok elleni küzdelemben a munkásosztály mellett az ún. középrétegek és a nem monopolista burzsoázia is részt vett. Az amerikai munkásmozgalom sajátosságai és gyengesége miatt kompromisszum született, amely érintetlenül hagyta a monopóliumok, általában a burzsoázia pozícióit, a kormány szociálpolitikája segítségével lecsendesítette a középrétegeket, megosztotta a munkásmozgalmat. Egészében véve lehetővé tette, hogy a századvég krízisbe torkolló átalakulásai után az amerikai kapitalizmus jól működő vállalkozás maradjon. A korszakot vizsgáló történeti irodalmon belül az egyik a liberális-reformista irányzat. Munkáikat az amerikai történelem kritikai elemzésének igényével jelentették meg. A gazdasági folyamatok meghatározó szerepét vallották. A századelőn kibontakozó reformmozgalom, a reformok gazdasági mozgatóit tárták fel, s a gazdaságra gyakorolt hatásukat értékelték, természetesen pozitívan. Nem fordítottak figyelmet a társadalmi-politikai ellentétek mélyülésére, nem kellő tagoltsággal
