Századok – 1979
Folyóiratszemle - Riasanovsky Nicolas V.: Lamennais Csaadajev és a romantikus forradalom Franciaországban és Oroszországban 574/III
574 FOLYÓI RATSZEMLE egyes nyomtatványok példányszámát nem ismerjük - a röplapirodalom hatását nagyra becsülhetjük. A társadalom azon régeteire, amelyek - ími-olvasni tudás hiányában - nem ismerhették meg a rophatok tartalmát, Vilmos és hívei metszetekkel, érmékkel, kártyákkal kívántak hatni. Vilmos ügyét támogatandó legalább 49 metszetet, 2 csomag (nyomtatott) játékkártyát és 31 érmét bocsátottak ki. Egyetlen 20. századi alak sincs, aki annyit szenvedett volna a karikaturisták tollától, mint II. Jakab. Ábrázolják mint a jezsuiták foglyát, mint XIV. Lajos szövetségesét, mint a protestáns vallás és az anglikán egyház lerombolóját, mint az angol törvények és a kormány ádáz ellenségét. Viszonylag új a játékkártyák politikai felhasználása. Vilmos propaganda-kártya csomagjai sorrendbe rakva az 1688/89-i forradalom előzményeit mondták el, természetesen szintén a herceg szemszögéből nézve. A kortárs feljegyzésekben találhatunk néhány adatot arra vonatkozóan, hogy a Vilmos testi kiválóságát hangoztató kísérletek nem vezettek sikerre. Ezzel szemben a kor közvéleménye hitelt adott kiváló szellemi tulajdonságainak. Hasonlóképpen elfogadták azokat a híreszteléseket is, amelyek Jakab hibáit nagyították fel. A király tehetetlenül állt a propaganda hadj árat kereszttüzében, ami - ha nem is egyetlen tényezőként - végül nagy szerepet kapott abban, hogy a trónkövetelőnek sikerült megszereznie az angol koronát. (The Amerivan Historical Review, 19 7714. sz. 843-874. I.) B. J. NICOLAS V. RIASANOVSKY: LAMENNAIS, CSAADAJEV ÉS A ROMANTIKUS FORRADALOM FRANCIAORSZÁGBAN ÉS OROSZORSZÁGBAN A romantikus korszak megjelenését Franciaországban, Oroszországban, de másutt is kulturális megrázkódtatások sora jelezte. Az olyan irodalmi alkotások gyújtó hatásáról, mint Victor Hugo Hernanija vagy Lermontov műve, a Korunk hőse, már sokat írtak. Franciaországban a romantikus korszak legnagyobb megrázkódtatását valószínűleg mégsem Hugo, hanem Hugues-Felicité de Lamennais váltotta ki „Egy hívő szavai” c. művével. Hasonló hatásúnak értékelhetjük Oroszországban Peter Csaadajev első „Filozófiai levelét”-t. Lamennais rövid, de korszakos munkáját 1833-ban írta, Csaadejev a sajátját 1829-ben (bár csak 1836-ban jelenhetett meg). Lamennais korábbi írásaival már bizonyos tekintélyre tett szert még a francia romantika nagy alakjai között is, Csaadajevet ezzel szemben Oroszországban is alig ismerték. Csaadajev olvasta Lamennais korábbi műveit, ő maga azonban teljesen ismeretlen volt francia társa szemében. Mindkét mű megjelenése nagy hatást váltott ki. Lamennais munkája, amelyet Lamartine „a lázadás evangéliumának” nevezett, szerzőjének végső szakítását jelentette Rómával, s egyúttal szétzúzott egy sor kísérletet az új szellemi irányzatok és a katolikus hit összeegyeztetésére. Nem csoda, ha százezres példányszában terjesztették, ha rögtön lefordították egy sor idegen nyelvre. Csaadajev műve is szenzációt keltett, mivel nyílt kihívást jelentett Oroszország mértéktelen dicsőítésének hivatalos felfogásával szemben. így nem maradhattak el a szerzők elleni támadások sem. Míg Lamennais-t az egyház marasztalta el, addig Csaadajevet hivatalosan elmebetegnek nyilvánították. A két mű tartalmában a cikk szerzője több hasonlóságot talál, mint azt eddig általában feltételezték. Lamennais rövid értekezés formájában az emberi szabadság fontosságáról igyekezett meggyőzni olvasóit, s bebizonyítani, hogy akinek nincs tulajdona, s így munkaerejét másoknak kényszerül eladni, nem lehet szabad. Csaadajev a korabeli Oroszország elmaradottságát bírálta, amelyből ugyan nagy uralkodója, Péter ki akarta emelni, de kísérlete kudarcot vallott. Mindkét szerzőt egyfajta vallásos érzés hatja át: a problémák megoldását csak az általános isteni törvények megvalósulásával látják elérhetőnek. Ennek ellenére mindketten egy új világnézet úttörői, akik képesek voltak túllépni a szellemi hagyományokon és gondolkodásmódon, hogy olyan újszerű tételeket fogalmazzanak meg, amelyek visszhangra találhatnak kortársaik között. Nem mentes a két írás a romantikus kor érzelmi megnyilvánulásaitól és ráhatásaitól sem, több olyan megállapításuk van, amelyek — ha nem Lamennais vagy Csaadajev formátumú szellem önti őket formába - üres közhelyek sorozataként hatnának.
