Századok – 1979
Folyóiratszemle - Mitrovič Andrej: Razgranicenje Jugoslavije sa Madarskom i Rumunijom 1919–1920 (Ism.: Arday Lajos) 561/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 561 Molnár József tanár volt, s a fiatal történészek közül sokan ismerték meg közvetlenül is nézeteit, élet- és történelemfelfogását.' Magam is tanítványa voltam, jóllehet egyetemi indexem nem Őrzi aláírását. 1961-ben a budapesti bölcsészkarra kerülve történészhallgatók egy csoportja megkísérelte, hogy az 1930-as évek falukutatóinak munkáját folytatva megírja a dunántúli „elsüllyedt falu”, Kemse történetét és jelenét. A kis munkaközösséget Molnár József vette pártfogásába, jelenlétével irányította a helyszíni gyűjtőmunkát, formálta tapasztalatainkat és első bírálója volt a megírt munkának. Az első években még szokatlan egyetemi környezetben elsősorban vele alakult ki egyszerre emberi és tanítvány! kapcsolatunk. Nem a szaktudomány szabályait, a cédulázás módszertanát közvetítette számunkra, hanem a falu történetét kutató ember elkötelezettségét. Morális magatartása, szemlélete nyújtott példát. Sokszor beszélt szülőfalujáról, a mozgékony, feltörekvő, találékony rédei parasztságról, a zsellérből lett gazdákról, akik mindenkor ügyesen tudtak alkalmazkodni a változó külső gazdasági viszonyokhoz. A parasztság elnyomorodásáról, elszegényedéséről elterjedt sematikus képet ifjúi hévvel éppen a nagyrédei példával vitattuk az egyetemi szemináriumokon, módfelett túlbecsülve talán a paraszti felemelkedés és alkalmazkodás lehetőségeit. A most megjelent munka Nagyréde példájában a parasztként is sikeresen alkalmazkodni tudó falu típusát rajzolja meg. Az egykori tanítványok és barátok a könyvet olvasva bizonyára nemcsak eredményeit mérlegelik, hanem írójára is emlékeznek, s úgy véljük, hogy nemcsak a történészt, hanem a tanárt és embert is megőrzi e munka. Benda Gyula ANDREJ MITRO Vid: RAZGRANiCENJE JUGOSLAVIJE SA MADARSKOM I RUMUN1JOM 1919-1920. PRILOG PROUCAVANJU JUGOSLOVENSKE POLITIKE NA KONFERENCIJI MIRA U PARIZU, NÖVI SAD 1975 (Institut za izuéavanje istorije Vojvodine Monografije. Knjiga 11,313 1.) A JUGOSZLÁV-MAGYAR ÉS JUGOSZLÁV-ROMÁN HATÁROK MEGVONÁSA 1919-1920 ADALÉK A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIÁN FOLYTATOTT JUGOSZLÁV POLITIKA VIZSGÁLATÁHOZ Az egyik legismertebb mai jugoszláv diplomáciatörténész legújabb könyve hézagpótló alkotás. Bár a párizsi békekonferencián követett jugoszláv politikát és az ott beterjesztett területi igényeket már több forráskiadványból és feldolgozásból megismerhettük, így a szerző egy korábbi monográfiájából is,1 az északkeleti határok kérdése mindeddig háttérbe szorult az adriai mögött. Ez természetes is, hiszen az egységes délszláv állam létrejöttének és megszilárdulásának legfőbb akadálya a jelentős horvát és szlovén területeket annektáló Olaszország volt, s az olasz—jugoszláv viszony a két háború közti időszakban mindvégig a balkáni hegemóniára törő jugoszláv, helyesebben nagyszerb külpolitika alapvető problémája maradt. 1 Zapisnici sa sednica Delegacije Kraljevine SHS na Konferenciji mira u Parizu 1919-1920. Szerk. B. Krizman-B. Hrabak. Beograd. 1960. Zapisi dra Josipa Smodlaka. Zagreb. 1972. В. Krizman: Pitanje granica Vojvodine na Pariskoj mirovnoj konferenciji, 1919. Zbornik za drustvene nauke Matice srpske 1959. B. Krizman: Vanjska politika jugoslovenske drfave 1918-1941. Zagreb, 1975. J. I. Lederer: Yugoslavia at the Paris Peace Conference A Study of Frontiermaking. New Haven-London. 1963. A. Mitrovic: Jugoslavia na konferenciji mira 1919-1920. Beograd, 1969. Indokolt és időszerű volt tehát önálló műben feldolgozni a jugoszláv-magyar és a jugoszláv— román határ kialakulásának történetét, s Mitrovic érdeme, hogy ezt elsőként tette meg. Az imponálóan gazdag és sokrétű forrásanyag (a belgrádi Külügyminisztérium, Hadtörténeti Intézet, Szerb Tudományos Akadémia és Nemzeti Könyvtár, a Jugoszláv Állami Levéltár, a zágrábi JAZU, az újvidéki
