Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
48 LACKÓ MIKLÓS a régivel fennálló folytonosság megőrzését is. Ezért kerülnek előtérbe benne a magyar történelem olyan szereplői, akik „képesek voltak az uralomért versengő uralkodó osztályok és hatalmi csoportok között ügyes kiegyenlítő, egyensúlyt helyreállító viszonyt teremteni”, megakadályozva a nép önálló fellépését (József nádor, Széchenyi, Deák, Tisza, Bethlen István, sőt Ferenc József is). Nem véletlen — hangsúlyozza a 100% h°gy „ebből a sorból Kossuth Lajos hiányzik”. „A neonacionalizmus történelemfelfogásának alapvető tétele az, hogy 1848 csak történelmi emlék, nincs jelentősége, kilátása a mai fejlődésre. Zsákucca. Amelynek elhagyása után lehetett csak visszatérni az egyedül helyes útra, Széchenyi és Deák útjára, az evolúció útjára.”1 7 A folyóirat fölfedi ennek a nacionalizmusnak a mélyebb tartalmát is. „A 20. század nacionalizmusának nem fent, a trónokon, hanem lent, a szocializmus által megszervezett tömegekben van az ellensége” — idézi Klebelsberget. S rámutat: a háború és a forradalmak keltette válság viszonyai között a neonacionalizmus éppen itt, a nemzeti gondolat belső funkciójának kiépítése terén lát új tennivalókat az intelligencia számára. A háború és a forradalmak idején a vezető osztályoktól „elszakadt” népet kellene közelhozni az ellenforradalmi rendszerhez, elősegíteni a belső „nemzeti egység” kialakulását; az uralkodó körök soviniszta céljait pedig a „kultúrfölény” terjesztésével tartani ébren. Érthető tehát, hogy „a kultúrpolitika, mely a háború előtti kormányzatok mostohagyermeke volt, ilyen módon folyton növekvő jelentőségre tesz szert”.1 8 17Lo. 19-20. 18Uo. 20-21. 19 A 100% első két évfolyamában több mint tíz cikk vagy közlemény foglalkozott az alakuló népi irányzattal. Népiek, „polgári szocialisták” Nl ellenforradalmi rendszerről szóló ilyen elemzések képet adnak a 100%o említett politikai-ideológiai írásainak színvonaláról. Nem nehéz felismerni bennük azt a koncepciót, amely 1925-től a kommunista párt külföldi bizottságában előtérbe került, elsősorban a „landlerista” nézeteket a leghatározottabban képviselő, illetve — mondhatjuk — továbbfejlesztő Lukács György felfogását. Ez a felfogás — más elemekkel bővülve — 1929 elején a nagy vitát kavaró és élesen elítélt Blum-tézisekben nyert sajátos kifejezést. Erre az értékelésre épültek azok az elemzések, amelyek a jobboldali indíttatású magyar intelligencia új tájékozódásának a kezdeteiről szóltak, s lehetővé tették, hogy a 100%> minden más kommunista orgánumot meghaladó színvonalon foglalkozzék a folyóirat megjelenése idején jelentkező új irányzatokkal. Elsősorban a népi mozgalom kezdeteiről volt szó. A népi „harmadik utasság”-ra fordította a 100%> a legnagyobb figyelmet.19 Ezt érezte újnak, a magyar intelligencia új orientációja szempontjából a legfontosabb jelenségnek. Magát a bontakozó áramlatot két társadalmi réteg ellenforradalomból való kiábrándulásából eredeztette: egyfelől a nemzeti intelligencia, másfelől az 1918 óta megmozdult, hatalmas csalódásokon és reményeken átment parasztság újabb kiábrándulásából. Az intelligencia megerősödött romantikus antikapitalizmusát nem tekintette — mint például abban az időben a Korunk — egyszerűen fasizmusnak. „Ebben a romantikában — írta — a jelenlegi magyar társadalom viszonyainak mélyreható változásai tükröződnek, olyanok,
