Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
464 TILKOVSZKY LÓRÁNT Németországban s általában külföldön nagymértékben félremagyarázott Bleyer-ügy megvilágításával tér rá erre a tárgyra. Bleyer felszólalása nem érdemben, hanem főleg tapintatlanságával váltott ki ellenszenvet; különben is Bleyer „rendkívül unalmas és antipatikus ember, úgyhogy nálunk igen sokan gondolkodás nélkül szembe helyezkednek bármivel, amit Bleyer csinál ”. Ami a dolog meritumát illeti: mint Bleyernek kilátásba helyezte, meg fogja beszélni vele az összes függő kérdést, és meg kívánja adni a teljesen lojális magyarországi németeknek kulturális téren mindazt, amit jogosan kívánhatnak. E tekintetben folytatni kívánja az előbbi kormányok politikáját, melyeknek tagja is volt. Ezek után teszi szóvá a magyar közvélemény megütközését egyrészt azon, hogy a VDA aránytalanul többet törődik a magyarországi szórvány-németséggel, mégpedig egyoldalúan az iskolakérdés alapján ítélve meg helyzetét, mint pl. a szudétanémetek Németországgal szomszédos, összefüggő néptömböt alkotó millióival, másrészt azért, hogy a Magyarországtól elcsatolt területek németségét magyarellenesen befolyásolja, olyannyira, hogy az a kisantant-országokban rendezett revízióellenes tüntetéseken is részt vesz. A VDA e magatartásában a nemzetiszocialista hatalomátvétel óta sem történt változás.109 A magyar külügyminisztériumnak Gömbös németországi útjáról a római magyar követnek adott tájékoztatása szerint „a kisebbségi kérdést illetőleg a miniszterelnök úr arra igyekezett rávenni a kancellárt, hogy a magyarországi német kisebbségek ügyeibe a német kormány ne avatkozzék bele, hogy továbbá utasítsa a Magyarországtól elszakított területek német kisebbségeinek vezetőségét arra, hogy az ottani magyar kisebbségekkel kollaboráljanak, vagy legalábbis azoknak a nemzeti törekvéseivel szembe ne helyezkedjenek”. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy „a kisentente kormányai tervszerűen játsszák ki a náluk élő német kisebbséget a magyar ellen, és ehhez bizonyos tekintetben segítséget kapnak a németországi Volksbund für das Deutschtum im Ausland részéről ”. A tájékoztatás szerint a miniszterelnöknek a VDA magatartásával kapcsolatos fejtegetéseivel szemben „Hitler teljesen receptíve viselkedett, és pozitív nyilatkozattételtől tartózkodott”.110 A kancellár Gömbös látogatását megelőzően, június 15-én fogadta Steinachert, a VDA birodalmi vezetőjét, és H. O. Roth-ot, a délkelet-európai németség „mandat áriusát ”, s tudjuk, hogy megbeszélésükön magyarországi vonatkozású kérdések is szerepeltek.111 Bleyer, aki állandóan azt hangoztatta hívei körében, hogy „a megmentésnek Németországból kell jönnie”, abban a hitben volt, hogy „Hitler egyetlen szava Gömböshöz elég a magyarországi németség kérdésének megoldására”. Hitler egy évvel később bizalmasan így nyilatkozott erről Heinrich Kőhlernek, aki azt levélben közölte Rothennel: „Bleyer sajnos tévedett, én kimondtam ezt a szót, amikor Gömbös Berlinben volt. Persze akkor кйЛ politikai helyzetünk katasztrofálisan rossz volt; talán egy másik alkalommal másként lesz.”11 2 Az 1933. június 17— 18-i Gömbös-Hitler találkozó tehát a kisebbségi kérdésben egyik fél szempontjából sem járt a kívánt eredménnyel. Bleyer érzékelhette ezt a helyzetet; július 1-i levelében azt írta Faulstichnak, hogy három fronton kell harcolnia: '°9 Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17-18.) történetéhez. Bp. 1962. 14-15. 11 ° Karsai: i. m. 29, 43-45, 1 1 ' H. A. Jacobsen: Nationalsozialistische Aussenpolitik, 771. 112H. Schwind: i. m. 163.
