Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
450 TILKOVSZKY LÓRÁNT „Ami most a német életben végbemegy, vagy végleges megmentésünk, vagy végleges halálunk lesz” — írta Bleyer április 24-én Günther Berkának, a Németországban hatalomra jutott nemzetiszocializmusnak a magyarországi németség kérdésében kétségesnek tartott állásfoglalására célozva.67 Egyébként az április végi napokban már határozott jelei mutatkoztak annak, hogy Hitler megkezdi a külföldi németséggel kapcsolatos kérdések áttekintését és a nemzetiszocialista befolyás érvényesítését az azokkal foglalkozó szervezetekben. A VDA birodalmi vezetője (Reichsführer des VDA) Hans Steinacher lett.68 67H. Schwind: i. m. 147. 68H. A. Jacobsen: Nationalsozialistische Aussenpolitik 1933 —1938. Frankfurt am Main — Berlin. 1968. 768-769. 6 9 KN 1931/XV. 128. 70KN 1931/XV. 210-215. Bleyer fellépése a budapesti képviselőházban és a müncheni Barna Házban A magyar parlament képviselőházában az 1933/1934. évi költségvetés vitája során az ellenzéki Kisgazdapárt részéről felszólaló — és a nemzetiségi kérdést egyelőre egyedül érintő — Hunyady Ferenc gróf május 5-én a hazai németség „99%-ban tökéletesen államhű” voltát hangsúlyozva, magyar nemzeti érdekből ajánlotta „megtenni azt az egy-két intézkedést és gesztust, amelynek következtében a német nép és a magyar nép lelki vonzódása kitökéletesednék, és amely egyszersmind gyakorlati alapját adná a megszállott területeken élő magyar és német kisebbség közös politikájának”. Véleménye szerint „rendkívül keveset kell változtatnunk jelenlegi berendezésünkön, hogy modern szempontból is kifogástalan kisebbségvédelmi intézkedéseink legyenek”.69 A május 9-én — a kormánypárt padsoraiból — felszólaló Bleyer azonban „a hazai német mozgalom nevében és képviseletében” egy olyan deklarációt olvasott fel, amely a magyar társadalmat a háború előttinél is haragosabb nacionalizmussal, a magyar kormányokat súlyos nemzetiségpolitikai mulasztásokkal sőt asszimilációs törekvéssel vádolta, amelyek következtében a magyarországi németség helyzete súlyosbodott. Az ígérgető és látszatkeltő magyar nemzetiségpolitikát, mely a szentistváni gondolat helyett valójában egy magyar faji gondolat megvalósítására tér rá, alkalmatlannak nyilvánította a magyar revíziós törekvések szolgálatára, sőt kifejezetten az elleni merényletnek nevezte. Hangsúlyozta, hogy mozgalma a magyarországi németséget az egységes politikai magyar nemzet, az egységes magyar állam részének tekinti, „ebben a tekintetben mindig centripetálisak voltunk”, de — ragaszkodva „fajunkhoz, népiségünkhöz, nyelvünkhöz” - „ha a magyar államgondolat helyébe a magyar faji gondolatot iktatják, nyíltan kimondjuk, nem lehetünk centripetálisak”. Hivatkozva arra a „sorsközösségre, amely a magyarságot és a németséget idebenn a Duna völgyében és odakinn is az európai politikában egymásra utalja és egymáshoz kényszeríti”, követelte a magyarországi németség „tisztán nyelvi és kulturális” kívánságai kielégítését, s beszédét e szavakkal zárta: „A költségvetést elfogadom. További politikai elhatározásaimat azonban attól kell függővé tennem, hogy a kormány ebben a kérdésben milyen tettekre határozza el magát”.70
