Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
448 TILKOVSZKY LÓRÁNT hogy a nemzetiszocialista „forradalommal” kapcsolatos németországi belpolitikai kérdések állván előtérben, más természetű cikkeknek igen kevéssé adhatnak teret, másrészt nyomatékosan hangsúlyozta, hogy legfeljebb a sváb népviseletről, népszokásokról stb. közölhetnek tőlük alkalomadtán rövid kis írásokat, de semmiképpen sem politikai jellegű cikkeket. Teljes megrökönyödésükre kereken kijelentette előttük: „A nemzetiszocialista mozgalom bizonyos törekvésektől, mint amilyeneket az utóbbi időben egyes németek Magyarországon folytatnak, tökéletesen távol áll. E radikális irányzathoz a Führernek semmi köze”.64 64BA, Karl Haushofer irat hagyatéka, 945/b. K. Steiner, A. Hölzlwimmer, G. Hornung: Bericht über unsere Unterredung mit Herrn Hollósi. 6 5 Vö. Nation und Staat, 1932—1933. évf. 507-509. Die Lage, Ungarn. Hollósi-Hollánder Sándor ismert kapcsolata a müncheni magyar konzulátussal és zsidó származása, elegendő oknak tűnt volna Bleyernek arra, hogy kétségbe vonja szavai autentikus voltát, ha nem lettek volna súlyos aggályai afelől, hogy a régi kapcsolatokkal rendelkező német, illetve magyar fajvédő, Hitler és Gömbös, már korábban megegyezett a magyarországi német kisebbség kérdésének mint együttműködésüket zavaró momentumnak a „kikapcsolásáról”. Mértékadó magyar politikai körökből mindenesetre ilyenfajta bizalmas információkat kapott. Bleyer magától Hitlertől kívánt bizonyosságot szerezni a magyarországi német kisebbséggel kapcsolatos valóságos álláspontjáról, s egyrészt az Európai Német Népcsoportok Szövetsége ügyvezetője, Werner Hasselblatt, másrészt a délkeleti (magyarországi, jugoszláviai, romániai) németség képviseletét ott ellátó erdélyi szász Hans Otto Roth segítségével keresett hozzá kapcsolatot. Ezeknek maguknak sem lévén azonban a nemzetiszocialista párttal megfelelő nexusaik, e kísérletek egyelőre nem jártak sikerrel. Ekkor sugallták Bleyernek „ifjú barátai” azt az ötletet, hogy a Hitlerhez közel álló Karl Haushofer nyugalmazott tábornok, müncheni egyetemi tanár, a hírhedt geopolitikus közvetítését kérje. Bleyer, miután a Sonntagsblatt április 16-i számában csodálattal szólt Hitlerről, aki a hatalom megragadásával „a világtörténelem egyik legnagyobb agitatorikus és organizatorikus tettét hajtotta végre”,65 másnap, 17-én megírta levelét Haushofernek. „Ifjú barátok révén azt az igen örvendetes hírt kaptam, hogy Ön, Tábornok Ur, meleg megértéssel van a magyarországi németség súlyos helyzete iránt, és hajlandó az NSDAP vezetőihez fűződő személyes kapcsolatait a mi itteni németségünk javára rendelkezésre bocsátani” — kezdődik a levél. — „Bizonyára nem szükséges, hogy részletesen előadjam, mily keményen kell itt küzdenie németségünknek anyanyelvéért, és mily nagy a népiségi pusztulás veszélye, ha nem jön igen gyors erkölcsi és politikai segítség Németországtól. Iskola és templom, közigazgatás és bíróságok, mind azon dolgoznak, hogy népiségünket, nevezetesen ifjúságunk németségét megsemmisítsék. A következmény félelmetes: a magyar hivatalos statisztika szerint 1920-tól 1930-ig a németek száma 551 000-ről 478 000-re süllyedt, amihez még a 40 000 főnyi születési többlet eltűnése járul. A veszteség tehát kb. 113 000 lelket tesz ki”. Ezek után a levél arra figyelmeztet, hogy nemcsak a kommün bukása óta Magyarországon rendkívül kiélezett formában uralkodó magyar sovinizmus részéről fenyeget szörnyű veszély, hanem nagy veszély forrása a németek magyar-szimpátiája is. „A magyar a maga charme-jával és nemesi életformájával a németnek egyébként is rendkívül szim
