Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
424 IILKOVSZKY LÓRÁNT sének szövetkezeti úton való elősegítését, nagy nehézségekbe ütköztek. Nemcsak a magyar sovinisztáknak Franz Kussbach és Johann Faul-Farkas Buda környéki, Árpád Török Moson megyei szövetkezeti agitációjával szembeni fellépése következtében, hanem amiatt is, hogy a német parasztok nem bíztak eléggé a szövetkezetek jövedelmezőségében,9 9 Bundesarchiv. Koblenz (BA). R 57 (neu) 1155. Heft 26. Köhler: Die genossenschaftliche Tätigkeit der Wirtschaftskanzlei (Vom Spätherbst 1 932). 1 °J. Weidlein: Zweihundertjähriges Jubileum der Gemeinde Kéty. Sonntagsblatt, 1932. III. 13. - Franz Basch: 200jährige Ahnenfeier in Kéty. (In: Deutscher Volkskalender für das Jahr 1933). 1 !OL ME NO 27. cs. C. 15135/1934. 1 ’Nation und Staat. 1931/1932. évf. 613-615. Die Lage. Ungarn. 1 3H. Schwind: i. m. 172. A Magyarországi Német Népművelődési Egyesület tevékenységében új stílust kezdtek akkoriban meghonosítani a bleyeri irányzat fiataljai: a Tolna megyei Kéty község 200 éves településének 1932. május 22-i, Szentháromság-vasárnapi ünnepségén Basch főtitkár jelentős tömegeket vonultatott fel szabad ég alatt: megtörtént a nevezetes, később is büszkén emlegetett első lépés a nagy tömegdemonstrációk irányában.10 Ez az új stílus fokozta az Egyesülettel, s különösen annak bleyeri irányzatával szembeni ellenszenvet. A miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályának június 17-i feljegyzése szerint Jól ismeretesek azok a magasabb érdekek, amelyek miatt tolerálni kell a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület működését, és legalábbis ez idő szerint igen nehéz az egyesület működéséből de facto kiirtani azokat a tendenciákat, amelyek — ha talán nem is öntudatosan, valójában mégis — abba a vonalba esnek, amely a nagynémet irányzatnak kelet felé való, először kulturális, de háttérben politikai terjeszkedését tűzte ki céljául”. Elhatározták, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal karöltve őszre magyar népművelési akciót dolgoznak ki a veszélyeztetett vidékeken a német kultúregyesület működésének korlátozására, visszaszorítására.1 1 Veszélyeztetettnek a már erősen magyarosodott vidékeket tekintették; egyebütt a németlakta területeken a hivatalos népművelés is németnyelvű előadások szervezésére törekedett, elismerve az ilyenek iránti igényt, de megakadályozni igyekezve a nagynémet tendenciák érvényesülését.1 2 A magyarországi németség kisebbségi jogaiért folyó harc, „amennyiben kimenetele a magyar sovinisztáktól függ, természetesen reménytelen” — írta Bleyer 1932. június 14-én régi harcostársához, Johannes Huberhez intézett levelében, — mert „ezek a világháború óta nem változtak, legfeljebb még türelmetlenebbek lettek”. Véleménye szerint azonban „a harcot végül is a németség állásfoglalása fogja eldönteni. Természetesen nem a magyarországi németségé, amely hatalom nélküli és megfélemlített, hanem a nagy németségé. Ha ez oly részvétlenül és egykedvűen viseltetik a fenyegetett külföldi németség iránt, mint a világháború előtt, akkor a magyarországi németség elkerülhetetlenül pusztulásra van ítélve, s akkor életem nagy tévedés”- írta. „Ha azonban elhatározza, hogy a végsőkig beveti magát a nagy német nyelvterületen kívül élő néptársakért, akkor akaratát feltétlenül és végérvényesen keresztülviszi.”1 3 A magyarországi németség sorsa iránti németországi érdeklődés demonstrálásának egyik igen számottevő lehetősége volt a Magyarország felé irányuló turizmus e célra történő kihasználása. Ezzel volt kapcsolatos Bleyer 1932. júniusi alábbi promemoriája a né met birodalmi utazási irodákhoz:
