Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 409 és újabb s egyre bonyolultabb feladatok elé állították ezt a munkásosztályt és pártját. A másik momentum pedig a személyi ellentétek. Az Elnökség ezúttal nyomatékosabban hangsúlyozta, hogy „szolidáris a JuKP Politikai Bizottságának politikai irányvonalával, s ezt a politikai vonalat teljesen helyesnek tekinti...” Végül felhívta a figyelmet a további frakcióharcok súlyos következményeire, s a fő feladatot a szektásság elleni harcban jelölte meg.1 20 120Uo. 445. l2i Dutan bukat: i. m. 228- 230. A Péelarastvo c. brosúra a KI VB kibővített ülésének határozatát és S. Markovié nézeteinek bírálatát tartalmazta. 12 2Aleksandar Hristov: Stvaranje makedonske drlave 1893-1945. Beograd, 1971. 156-170. 12 3 Резолуци]а III конгреса КШ о националном питаьу. Истори]'ски архив. 110—112. l24Uo. 112. Mint ismeretes, ebben az időben a párt vezetőségének jó része külföldön tartózkodott — magát a III. kongresszust is Bécsben tartották, 1926. május 17—22. között. Kapcsolataik az országgal esetlegesek voltak, az ismert nézeteltérések sem rendeződtek megnyugtatóan. Bár a KI és JuKP KB nézeteinek ismertetésére 1925-ben megjelent a „Pőelarstvo” (méhészet) c. brosúrában — a kongresszus előtt tartott területi konferenciák határozatai a nemzeti kérdésben több esetben ellentétesek voltak mind a Komin tern, mind pedig a JuKP KB állásfoglalásaival, illetve érdemben nem is foglalkoztak azzal, mint például a belgrádi területi konferencia. A szkopljei területi titkárság egyes tagjai pedig abból kiindulva, hogy tovább folytatódik az ország, s általában a kapitalizmus stabilizációja, úgy vélték, hogy a munkás-paraszt blokkot az ellenzéki pártokkal kötött szövetséggel lehet csupán megteremteni.121 Erre az időszakra esik például a makedón pártszervezet elszakadása Jugoszlávia Kommunista Pártjától, s az a kísérlete, hogy ún. „bolgár nemzeti szervezetet” hozzon létre.1 2 2 E nehézségek kiemelik a III. kongresszus jelentőségét, s azt a tényt, hogy a nemzeti kérdésben hozott határozatát a KI és a JuKP korábbi irányvonalának szerves folytatásaként értékelhetjük.1 23 A kongresszus elítélte mind a nemzeti nihilizmust, mind pedig az ausztro-marxizmust, s kifejezte a párt azon törekvését, hogy eltökélten fog harcolni minden nép önrendelkezési jogáért az elszakadásig. Konkrétan megfogalmazta a nemzeti elnyomás formáit — a politikai és polgári jogok megvonását, a nemzetileg és történelmileg kialakult területek felosztását stb. —, melyek erős nemzeti ellenállást váltottak ki Jugoszlávia népeinél. De a nemzeti mozgalmak még mindig a burzsoázia vezetése alatt állnak, melyek, mint Rádió „klasszikus példája”, a jnakedóniai burzsoá-földesúri, mohamedán Dzsemijet Párt vagy a crnagorai föderalisták példája is bizonyítja, elárulják tömegeiket. Ilyen politikai fordulatra készül a vajdasági magyar és német burzsoázia is. Ez újabb bizonyíték a nemzeti mozgalmak differenciálódására. „A párt nem elégedhet meg az önrendelkezés egészen az elszakadásig jelszó puszta hangoztatásával, hanem azt össze kell kapcsolni a nemzeti elnyomás elleni mindennapos harc konkrét feladataival.” így a párt harcot indít a teljes politikai és polgári egyenlőségért, tekintet nélkül a nemzeti hovatartozásra, az anyanyelv korlátlan használatáért „mindenkor és mindenütt”, a kötelező anyanyelvi iskoláztatásért, államköltségen, a szerbesítés, a nem szerb parasztoknak a földreformból történő kizárása, a nem szerb területeket sújtó adóterhek, és a Vidovdani alkotmány ellen.1 24
