Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
398 A. SAJTI ENIKŐ jelszó egyrészt magában a JuKP-ban, másrészt a párt és potenciális szövetségesei között okozhat, s végső soron nehezítette azt a harcot, melyet a párt vezetőinek egy része vívott a nemzeti kérdésben, a Komintern nézeteinek elfogadtatásáért a Markovii Milojkovió-féle irányvonallal szemben. A Komintern vezetősége pedig első kézből ismerhette a Horvát Köztársasági Parasztpárt vezérének, Rádiónak erre vonatkozó nézeteit. Hiszen Rádió, mielőtt Moszkvába utazott volna, részletesen kifejtette politikai nézeteit egy, a Paraszt Internacionálé vezetőinek küldött levélben. Néhány nappal a Paraszt Internacionáléba történő felvétel előtt pedig Rádió világosan megírta Alekszandr Petrovics Szmirnovnak, a Paraszt Internacionále akkori titkárának, hogy „magától érthetődik, hogy a HKPP továbbra is megmarad programjánál és taktikájánál, de mindkettő teljesen megegyezik a Paraszt Internacionále fő céljaival . . . ”. Rádió korábbi nézeteihez képest annyi előrelépést tett, hogy kijelentette: „Magától értetődik az is, hogy a HKPP Jugoszlávia valamennyi belső kérdésének megoldása és a jelenlegi militarista uralkodó kormány megdöntése érdekében mindig, mint eddig is, csupán pacifista eszközöket fog felhasználni, és csak végső esetben, mikor valamennyi ilyen pacifizmus sikertelen lesz, ragadja meg a forradalmat is.”81 De Jugoszlávia jövőjének tervén nem változtatott az említett levélben sem. A HKPP továbbra is megmarad - írta - a föderatív parasztköztársaság mellett, s az ily módon átalakult Jugoszlávia azután „fáradozik majd valamennyi parasztnép adriai, Duna menti föderációjáért, a cseh hegyektől az Adriai tengerig”.82 81 Idézi Slavoljub Cvetkovié: i. m. 395. Ennek elismerése előfeltétele volt a HKPP Paraszt Internacionáléba történő felvételének. 8 2Slavoljub Cvetkovié: i. m. 396. 8 3Az NRPJ Központi Bizottságában, melynek titkára TriSa Kaclerovió volt, az ellenzék képviselői ekkor nem foglaltak helyet. Az ellenzék elsősorban Belgrádban tudhatott magáénak komoly pozíciókat, főleg a szakszervezetekben. 84A Balkáni Kommunista Föderáció 1924. áprilisi, berlini konferenciáján ismételten leszögezte: „Jugoszlávia olyan új típusú állam, melyet nemzeti ellentétek mardosnak”, ahol az „uralkodó szerbek” a lakosság 40%-át teszik ki, s az ország lakosságának döntő többsége paraszt. Ezért a „proletariátus megnyerésén kívül a parasztság és a nemzetileg elnyomott tömegek megnyerése” döntő fontosságú. Два года борьбы и работы. 45—47. Újabb viták Mint láttuk, a III. országos konferencia határozatai új alapokra helyezték a párt nemzetiségpolitikáját. Ennek ellenére tovább folytatódott a párt vezetősége és az ellenzék közötti ideológiai harc a nemzeti kérdésben.83 Az 1924 februárjában a belgrádi pártszervezetben kirobbant vita a korábbi nézeteltérések folytatása volt, azzal a minőségi különbséggel, hogy ezúttal a pártellenzék érvényes, a Balkáni Kommunista Föderáció és a Komintern által is pozitívan értékelt határozatok ellen lépett fel.84 Vajon mi inspirálta a már elcsitulni látszó nézeteltérések kiújulását? A valódi magyarázatot nyilván nem a személyi ellentétek-ellenszenvek bonyolult szövevényében kell keresnünk. Még akkor sem, ha tudjuk, egyik tábor sem takarékoskodott a jelzők
