Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 395 Másrészről Európában az erős nemzeti kisebbségekkel rendelkező államokban a nemzeti konfliktusok kiéleződését figyelhetjük meg. A versailles-i béke és az azt követő békeszerződések balkanizálták Közép-Európát. Egységes gazdasági területtel rendelkező nagy államok helyett az új, úgynevezett nemzeti államok létrehozásával nemzeti zűrzavart okoztak . . . Imperialista klikkek Németország és Ausztria romjain új államokat hoztak létre, melyek tipikus nemzetiségi államok, melyeket belső nemzeti ellentétek marcangolnak.”68 Manuilszkij Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország és Románia lakosságának nemzetiségi összetételét hozta példának a tipikus „nemzeti” államra, majd így folytatta; ,,Három okból kifolyólag tűztük napirendre a nemzeti kérdést. Az egyik ok az, hogy a 2. kongresszuson hirdettük meg először a nemzeti kérdéssel kapcsolatban az orosz lenini-sztálini iskola gazdag tapasztalataira hivatkozva a forradalmi egységfront eszméjét a proletariátus, az elnyomott népek és a gyarmatok között. Ennek a forradalmi egységfrontnak a megvalósítására alkalmazandó eszközöket nem konkretizáltuk és nem is tehettük nemzetközi mérvű tapasztalatok hiányában. De harcunk négy éve alatt elegendő tényanyag gyűlt össze a proletariátus forradalmi egységfrontja alkalmazásának kérdésében a különböző országok elnyomott nemzetiségeivel kapcsolatban olyannyira, hogy most már megvonhatjuk ezeknek a tapasztalatoknak a mérlegét. Másrészt fiatal kommunista szekcióink egy egész sor országban nem kevés hibát követtek el az elnyomott nemzetiségekkel létesített forradalmi egységfront alkalmazásában - helyesebben szólva — ennek ignorálásával. . . Végül és harmadsorban a 2. kongresszus óta eltelt idő alatt egy nagy politikai jelentőségű esemény történt. Azt a tényt értem ezen, hogy Szovjet-Oroszországban létrejött a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, mint a nemzeti kérdés megoldásának kísérlete a proletárdiktatúrában egy soknemzetiségű parasztország feltételei kozott.”69 Mint ismeretes, a KI V. kongresszusa a baloldaliakkal vívott elméleti viták jegyében ülésezett, akik az egységfront-politikában rövid időre szóló „manővert” láttak. A kérdés tárgyalásának ez adott különös aktualitást. Emellett a Jugoszláv Kommunista Párt vezetőinek egy csoportja szolgáltatta a nemzeti kérdés tagadásának egyik példáját (Markoviő-csoport), „amely ahhoz vezet, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmak vezetését kiengedjük a kezünkből és kiszolgáltatjuk a nacionalista elemeknek”.70 Ennek a ► szektás irányvonalnak a veszélyességét az adott időszakban csak növelte a „tiszta parasztpártok” erejének fokozódása. Manuilszkij a Sima Markovid-féle irányvonal hibáit a következőkben foglalta össze: ’ . „Markovid és Milojkoviő elvtársak véleménye szerint a nemzeti kérdés Szerbiában csak a b ’ burzsoázia kitalálása. Az, hogy a szerbek, horvátok és a szlovének három, vagy csak egy nemzet, Markovid elvtárs véleménye szerint csupán elvi kérdés, és nem szabad, hogy a legcsekélyebb mértékben is kihasson a párt gyakorlati politikájára. Milojkovid elvtárs még tovább megy. Azt állítja, hogy Jugoszláviában egyáltalán nincsenek különböző nemzetek, hanem csak nyelvi ellentétek. A nemzeti kérdés a szocializmus fényében című brosúrájában és egy sor cikkben, melyek a jugoszláv KP 6 8 Protokoll des V. Kongress der Kommunistischen Internationale. 620-621. 69Uo. 622-623. 70Uo. A jegyzőkönyv megemlíti, hogy Markovié és Milojkovid a KI kongresszusának idején börtönben voltak Jugoszláviában.
