Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 389 proletariátus sem tudta mindmáig kihasználni, melynek fő okát az egység hiányában és a szoci ál patrióták tevékenységében látták.49 49III. Земальска конференции КШ. Политична ситуации i непосредни задаци. Историр ски архив. 60. 50Uo.60-65. Jugoszlávia kapcsán a konferencia megjegyezte: itt „ugyanazokkal a nehézségekkel küzdünk, melyekkel minden, a háborúban részt vett kapitalista állam küzd”. Ezeket gazdasági, pénzügyi stb. bajok felsorolásával konkretizálta, melyeket „még inkább erősít a megoldatlan nemzeti (kiemelés tőlem S. E.) és agrárkérdés”. Ezek az ellentétek főleg azóta jelentkeztek, hogy létrejött a „bürokratikus — rendőri centralizmus” rendszerére épülő alkotmány. A megoldatlan agrárkérdés pedig a szegény falusi tömegek elégedetlenségét váltotta ki. Ezért a helyzetért a határozat valamennyi kormányon volt és kormányon levő pártot hibáztatta, majd konstatálta a párt választási vereségét (1923 márciusi skupstinai választásról van szó) — melyen csak a Jegöntudatosabb városi és falusi proletariátus” állt ki szavazataival a párt mellett. A belső pártviszonyokkal kapcsolatosan megjegyezte, hogy a vezetők és a pártszervezetek között hiányos a kapcsolat, még nem küzdötték le a párt szociáldemokratáktól örökölt szervezeti felépítését. Hiányosak a vezetők és a tagság marxista ismeretei, gyenge a pártfegyelem, a felvilágosító munka, beleértve a sajtót is. „A helyzet Jugoszlávia munkásmozgalmában általában nem jó.” A munkásmozgalom mind szervezetileg, mind pedig ideológiailag kettészakadt, s ez meghiúsította a proletariátus egységes akcióit a tőke politikai és gazdasági támadásával szemben. Ezért „az egységfront jelszava létkérdés” (beleértve a szakszervezetek szervezeti egységét is). A „szűk céhes pszichológia” ma már nem elég, olyan pártra van szükség, mely meg tudja ragadni a hatalmat és biztosítani tudja a proletariátus hegemóniáját. Mivel a parasztság „ma már nem ugyanaz, mint a háború előtt”, azaz jelentős politikai erőt képvisel — a mezőgazdasági bérmunkások, a félproletárok és szegényparasztok természetes szövetségesei a munkásosztálynak, s „a döntő pillanatban mellénk fognak állni” - szögezte le a határozat. A „munkás-paraszt kormány jelszava mind propaganda, mind agitációs jelszó kell legyen”, mely „átmeneti szakasz a kapitalizmus megdöntéséhez”. A munkás-paraszt kormány jelszavát elsősorban az agrár- és nemzeti kérdés területén hasznosíthatja a párt, főleg Horvátországban, Szlovéniában, Dalmáciában, Boszniában és Makedóniában a nagyszerb hegemónia elleni harcban, hangsúlyozta a konferencia. A párt soron levő feladatait elemezve a határozat kiemelte: energikus harcot kell indítani „a nemzeti kérdés megoldásáért Jugoszláviában”, a reakciós alkotmány ellen. „A párt köteles harcot folytatni minden nép önrendelkezési jogának biztosításáért, minden konzekvenciájával együtt, amelyet ez a jog maga után von; köteles megmutatni a proletariátusnak, hogy a nemzeti kérdés Jugoszláviában nem az alkotmány általános revíziójának kérdése”, bár a jelenlegit meg kell változtatni, s egy olyan alkotmány, létrehozását tűzi ki célul, amely „szuverén módon fejezi ki minden nép azon jogát Jugoszláviában, hogy közösen éljenek egy munkás-paraszt föderatív köztársaságban”. (Kiemelés tőlem S. E.) A határozat hangsúlyozza, hogy ezt „csupán a munkások és I parasztok közös forradalmi harcával lehet elérni”.50 2 Századok 79/3
