Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 379 egységes nemzetről, s hogy az SHS Királyság nemzeti problémáit egy proletárforradalom oldhatja meg, egy balkáni -dunamenti szovjet köztársaság keretein belül. Nem sokkal ezután, 1920. június 20-án, a nagy vasutassztrájk veresége és a munkásosztály elleni nagy május 14 támadások után ült össze Vukováron a JuSz/k/MPII. Kongresszusa, amely, mint ismeretes, heves viták jegyében zajlott le. Már a kongresszus előkészületei is jelezték ezt. A nemzeti kérdés kapcsán kibontakozó előzetes vitát a következőkben lehetne összefoglalni: a baloldal, melynek vezéregyéniségei ekkor Sima Markovid, a Központi Párttanács tagja, és Filip Filipovid, a párt titkára voltak, ügy ítélte meg a helyzetet, hogy a „népi egység eszméje”, azaz a nemzeti egység gondolata csődbe jutott, s a „nemzetileg egységes állam teljes fiaskót” szenvedett. E csőd egyedüli okozója a burzsoázia, amely képtelen volt megteremteni ezt az egységet. Ennek ellenére a jugoszláv haladás egyetlen alternatívája véleményük szerint továbbra is a nemzeti egység — melyet a munkásosztálynak kell majd megteremteni, fegyveres harc útján. Harcot hirdettek minden szeparatizmus és föderalizmus ellen (a párton belül is!), mivel az veszélyezteti a nemzeti egységet, a proletariátus egységét és végső soron a munkásosztály győzelmét. A jobboldal — amelyet a jugoszláv történeti irodalom gyakran centrumnak nevez — fő ideológusa ekkor Zivko Topalovid, a Központi Párttanács tagja volt. Ez a szárny is elfogadta a nemzeti egység gondolatát, de ennek megvalósulását egy jóval távolabbi jövőbe helyezte. Felismerték az egyes tartományok (pokraina) történelmileg kialakult sajátosságait és úgy vélték, ezt a történelmileg kialakult örökséget nehéz lesz legyőzni, ezért egy hosszabb, békés harci szakaszt javasoltak ennek megvalósítására és általában a kapitalizmus megdöntése érdekében. Éppen ezért a párt felépítésének a föderatív forma felelne meg leginkább, hangsúlyozták, azaz az ún. tartományi bizottságok rendszere. Ennek az álláspontnak elsősorban a Zágrábi Területi Bizottságban voltak hívei.1 6 1 ^Dulan Lukaé: i. m. 45-47. 1 7 A JKSz rövid története. 64. A baloldal és a 2. Topalovid képviselte szárny közötti véleménykülönbség gyökereit az ország és általában a munkásmozgalom helyzetének eltérő megítélésében kell keresnünk. A nagy vasutassztrájk, a paraszt- és katonalázadások veresége, melyeket a párt több vezetője a proletárforradalom előestéjeként értékelt, s általában a munkásosztály elleni brutális támadások (elsősorban az ország peremvidékein) a párt vezetőinek egy részét reformista irányba terelte, akik a JuSz/k/MP feladatát pusztán a „munkásosztályt harcra előkészítő” szakszervezeti és művelődési akciókban látták. E koncepció keretében vetették aztán fel egyébként helyesen a nemzeti sajátosságok kérdését.1 7 A baloldal viszont úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a forradalmi fellendülés még nem ért véget, hogy a nemzeti kérdés elválaszthatatlan része az általános társadalmi kérdéseknek - tehát azt csupán egy szocialista forradalom oldhatja meg, egy általános, de legalábbis balkáni-dunamenti forradalom, mely szükségszerűen vezet el az itt élő népek szocialista föderációjáig. A párt forradalmi jellegének megóvása szükségessé tette a „munkásosztályt harcra előkészítő szakszervezeti és művelődési akciók” gondolatkörének elvetését. S mivel a nemzeti sajátosságok hangsúlyozása ezen belül vetődött fel, azt a látszatot keltette, mintha e sajátosságok elismerése logikusan vezetne el a reformizmushoz.
