Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
376 A. SAJTI ENIKŐ Ennek egyik okát az egyesült pártot alkotó volt szociáldemokrata pártok korábbi nézeteiben találhatjuk meg. Mind a szerb, mind pedig az Osztrák-Magyar Monarchia szociáldemol^ata pártjai már az egyesülési kongresszus előtt elfogadták a nemzeti egység gondolatát — bár eltérő nézeteket vallottak a „háromtörzsű egy nemzet” közös államba történő egyesülésének módjáról. A Szerb Szociáldemokrata Párt örömmel üdvözölte az egységes délszláv állam létrejöttét, hiszen ezzel létrejött „az agitáció kiszélesítésének és a szervezet fejlődésének erős központja”, olyan állami keretek, ahol a párt szerepe és befolyása az osztályharc éleződése folytán egyre fokozódik. De azért is jelentős előrelépés — vallották —, mivel Jugoszlávia megalakulása elősegíti a balkáni szocialista föderáció megteremtését, melybe Jugoszlávia mint egységes állam lépne be. A boszniai szociáldemokraták lényegében osztották a szerb szociáldemokraták nézeteit. A szlovén szociáldemokraták táborában lényegében két álláspont kristályosodott ki 1919-re: egy részük elfogadta a nemzeti egység gondolata mellett a centralizált államot is, más részük viszont már kialakult, önálló nemzetekről beszélt, melyeknek egyenjogúságon alapuló föderatív Jugoszlávia keretein belül kell élniök. Ezt a nézetet vallotta például a nagy szlovén író, Ivan Cankar is. A horvát szociáldemokraták közül kezdetben sokan az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül képzelték el a „háromtörzsű egy nemzet” egyesülését, majd az önálló Jugoszlávia megteremtése mellett foglaltak állást. A baloldal viszont, éppen az Októberi Forradalom hatására, a proletárforradalomtól várta a balkáni népek nemzeti problémának megoldását, az önrendelkezés elve alapján, de a délszláv népeket ők is egységes nemzetnek minősítették.4 E korábbi nézetekhez képest — elsősorban az új állam megítélését illetően, az egyesülési kongresszuson már jelentős változás történt. Az új államot egyértelműen a burzsoázia művének és a világháború eredményének tekintették, s már nem hangsúlyozták jelentőségét, illetve azt az osztályharc perspektívája szempontjából vetették fel. Mivel a jugoszláv burzsoázia szövetségre lépett „a reakciós militarizmussal és bürokráciával”, az egyesült munkásmozgalomnak minden erejét a „nagy eseményre”, az egész világot átfogó szociális forradalomra kell összpontosítani, melynek része a jugoszláv forradalom is, érveltek.5 Bár a határozat ezt csupán áttételesen fogalmazta meg, de az „egységes nemzet” gondolata egyenesen következett abból, hogy az egyre sűrűsödő nemzeti ellentéteket a munkásosztály szempontjából másodrendű, elhanyagolható kérdésként kezelték — amely csak gyengítené az osztály harcot.6 *Dufan Luka^: Radniéki pokret u Jugoslaviji i nacionalne pitanje 1918-1941. Beograd, 1972. 19-24. - Janko Pleterski: Nacionalno pitanje u Jugoslaviji u teoriji i politici KPJ-KPS. Jlf, 1969. 1-2. sz. 29-32. ’Подлога у)единьеньа. Истори)ски архив. 13. 6 Már Jugoszlávia (hivatalosan Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) kiépítésének kezdetén jelentkeztek ezek az ellentétek, elsősorban azért, mert jelentős korábbi vívmányokat semmisítettek meg. Például Crna Gora államiságának megszüntetése, a horvát autonómia fokozatos felszámolása, a nemzeti kisebbségek (albánok, magyarok, németek stb.) jogfosztottsága stb. Ebben az időben legnagyobb nemzetközi publicitást a domobranok (az osztrák-magyar hadsereg volt katonái) és az új állam hadserege közötti összetűzés (13 halott, 17 sebesült) kapott. Az említett esemény 1918. dec. 5-én, Zágrábban történt. Vö. Ferdo ííulinovié: Jugoslavija izmedu dva rata. Zagreb, 1961. Tom. I. 160-169.
