Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
30 ZSIGMOND LÁSZLÓ császárságban játszott szerepe sugallta, mert ott, éppen akkor, amidőn Marx ezeket írta, Saint-Simon iskolájának világmegváltó hitelképzelgései — a történelem iróniája folytán - eddig sohasem látszott szédelgés formájában valósultak meg. Marx később csak csodálattal beszélt Saint-Simon lángeszéről és egyetemes tudásáról.”21 6 Engels szerint nem homályosultak volna el Saint-Simon érdemei a társadalom tudománya megalapozása terén „ ... ha Saint-Simon műveit magukat 1830 után nem harsogta volna teljesen túl a Saint-Simon-i iskola és vallás lármája, amellyel a mester tanításának egyes részeit a nagyszerű elgondolás egészének rovására, kiemelték és kifejlesztették”.21 7 Amint Saint-Simon, úgy Comte esetében is különbséget kell tenni gondolatrendszere egyes szakaszai között. Különbséget kell tenni azért is, mert első szakaszát alapjában még ugyanazon szemlélet jellemzi, mint az 1822-ben megjelent A társadalom újjászervezéséhez szükséges tudományos munkálatok tervezete című munkáját.218 Éppen ezen könyvvel, illetve 1824-es újbóli kiadásával kapcsolatban kerültek felszínre Saint-Simon és Comte közötti elvi ellentétek.2 19 Saint-Simon bírálatára válaszolva Comte udvarias formában, de határozott éllel tudatni akarta tegnapi mesterével, hogy hűtlenné vált eredeti koncepciójához. Éppen az eredeti koncepció nagysága indította arra — jegyezte meg Comte — , hogy rendszerezze, fejlessze és tökéletesítse a pozitív filozófia tudományos vonatkozású felismeréseit.2 2 0 Ez az eltökélés vezérelte a Philosophie positive hat kötete kidolgozásánál és 1842-ben abban a meggyőződésben fejezete be munkáját, hogy sikerült kidolgoznia a pozitivizmus igazi tartalma helyreállításával a társadalom újjászervezéséhez elengedhetetlen elméleti alapot.221 Restaurációról lehetett azonban csak szó, éspedig ahhoz hasonlóan, ahogyan Ranke értelmezte az 1832-ben megjelent Die Grossen Mächte. Politisches Gespräch című tanulmányában.22 2 „Távol attól, hogy csak tagadásokba merüljön, a mi évszázadunk a legpozitívabb eredményeket művelte; nagy felszabadítást hajtott végre, de nem éppenséggel a felbomlás szándékával; inkább arra szolgált, hogy felépítsen, egybetartson . . . Éppen ebben rejlik napjaink jellegzetessége”2 2 3 — írta Ran ke. Az 1830-as esztendő forradalmi eseményei hatása alatt még sürgetőbbnek tűnt az ún. kritikai szakasz lezárása, az oldást kötésnek kellett volna követnie a Ranke által sürgetett és a forradalom gócát: Franciaországot féken tartó nagyhatalmi politikai útján224 vagy Franciaország azon történeti-hivatása folytán, hogy előbb Nyugat-Európa, majd Európa és végül az egész világ végleges rendjének biztosítéka legyen.2 2 5 A rend előfeltételének viszont Comte a pozitivizmus szelleme helyreállítását tekintette és ily módon filozófiailag óhatatlanul hasonló helyzetbe került, mint annak idején az ún. új-hegeliánusok, akik 216Marx K.: A tőke. A politikai gazdaságtan bírálata. III. Bp. 1967. 589-590. 212Marx-Engels: Válogatott levelek. 1843-1895. Bp. 1950. 558. 21 * Comte: Appendice. 47 —136. - Comte: Értekezések. I. 5 3-163. 219 Zsigmond László: Claude-Henri de Saint-Simon. A XIX. század politikai gondolkodása történetéből. Bp. 1977. 223-241. 2 2 0 Uo. 235. 221 Uo. 268-271., 280-282. 2 2 2£. Ranke: Die Grossen Mächte. Politisches Gespräch. Mit einem Nachwort von Theodor Schieder. Göttingen. 1963. 37-43. — Lévy-Bruhl: Comte. 3. 2 2 3 Ranke: Die Grossen Mächte. 38. 2X2 4 Uo. 29-36. 2 2 $ Comte: Philosophie positive. VI. 277-282., 534-545.
