Századok – 1979
Történeti irodalom - Balassagyarmat története 896–1962 (Ism.: Izsák Lajos) 355/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 355 Ránki György az olvasók elé tártja az ellenzéki pártok szerepét, tevékenységét, a munkásmozgalom, a Békepárt helyzetét, az antifasiszta küzdelem és az ellenállás tényleges erejét. Társadalmi vizsgálódásai során teret szentel az értelmiségiek, a művészek politikai arculatának villanásnyi bemutatására is, valamint utal a magyar rádió szerepére, a hatalmi harc helyi visszatükröződésére. Tárgyilagosan elemzi a szerző a felelősség kérdését, nem engedve az idő „szépítő” hatása érvényesülésének a korabeli tényleges valósággal szemben. A szándékok, vélt vagy való tények közötti eligazodást elősegítve, könyvében közreadja a helyzet megítéléséhez szükséges bizonyítékokat, engedve, hogy az olvasó a körülmények ismeretében alkothasson véleményt különböző fontos kérdésekről, Horthy s a magyar kormány, a politikusok személyes felelősségéről, a kiugrás végrehajtásának lehetőségéről, a német megszállás elkerülhetőségéről, vagy a tisztikar és kiemelkedő személyiségei cselekedeteinek megítélésére, a társadalmi közvélemény milyenségére stb. vonatkozóan. S ha mindezek után a sok új anyag tartalmi hatását vizsgáljuk a téma feldolgozására, illetve a monográfia átdolgozására, megállapíthatjuk, hogy azok lehetővé tették a szerző számára az árnyaltabb, pontosabb fogalmazást, egyes eseményekből levont következtetések körültekintőbb vizsgálatát, letisztultabb, higgadt elemzéseket. Ugyanakkor az újonnan feltárt anyagok azt is lehetővé tették Ránki György számára, hogy korábbi munkájában megfogalmazott értékelései, elvi állásfoglalásai és megállapításai megerősítést nyerjenek, hatásosan és meggyőzően bizonyítva azok helytálló voltát. Ránki György „1944. március 19.” című könyvének második kiadása a felsoroltak után - nem véletlenül vonja magára a magyar és külföldi történészek, politikusok, a kor aktív résztvevői és formálói figyelmét, felkeltve az egész magyar olvasóközönség érdeklődését. Ebben a közegben a könyv a történelmi ismeretek gyarapítása mellett a tudatformálás tekintetében sem marad hatástalan. Teleki Éva BALASSAGYARMAT TÖRTÉNETE 896-1962 (Kiadja Balassagyarmat Város Tanácsa, 1977. 656 1.) Az utóbbi években megjelenő hazai történeti irodalom sajátos színfoltját képezik az örvendetesen szaporodó, lelkes lokálpatrióta történészek és helyi vezetők munkája és támogatása eredményeként megszülető, megfelelő igényességgel készült helytörténeti művek. Ezek sorában is kiemelkedő helyet foglalnak el a Nógrád megyei kezdeményezések és alkotások. A négykötetes Nógrád megye története (1969-1974 között került kiadásra), Salgótarján története (1972) után 1977-ben került az olvasók kezébe a Palócföld központjának, Balassagyarmatnak történetét feldolgozó monográfia. Az egykori megyeszékhely ma is joggal büszke gazdag múltjára. Ez a múlt, ahogy a könyv előszavában is olvasható, „számtalan küzdelmet takar, de nem kevesebb a balsors sem, ami megtépázta” Balasagyarmatot: tűzvész, árvíz, törökdúlás és a legújabb korban két világháború pusztításai. A honfoglalástól a szocializmus alapjainak lerakásáig terjedő időszak röténetét 11 fejezetben mutatja be a kötet, amelyet Balogh Sándor főszerkesztő irányításával Németh Béla, Belitzky János, Szabó Károly, Gulya Pál, Ethei Lajos és Szomszéd Imre írt. A táj természti földrajzának rövid bemutatása után, a kötet első három fejezete a honfoglalástól az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc időszakáig tárgyalja a város történetét. Az igen részletes, bő forrásanyagra támaszkodó fejezetekből kitűnik, hogy a város területén a honfoglalás előtt különböző népek: kelták, hunok, avarok laktak és két ízben (i. sz. 173-ban és 357-ben) római légiók is jártak e vidéken. A város nevében a 900 körül letelepedő magyar törzs (Kürt-Gyarmat) emlékét Őrzi. Később a tatárok által elpusztított terület IV. Béla adományaként (1246-ban) került a Balassa család őseinek birtokába. A további fejlődés bemutatásából egyértelműen megállapítható, hogy a település jelentőségét kezdettől fogva kiemelte, hogy az Ipoly völgyében e terület fontos szerepet töltött be védelmi és kereskedelmi szempontból egyaránt, később pedig alkalmasnak bizonyult a Nógrád és Hont megyei nemesség számára tartott nádori igazságszolgáltató gyűlések megtartására is. A mohácsi vész után a török hatalom megjelenése, 7 évtizedes végvári korszak, majd a város elnéptelenedésének időszaka következett. Az újjáépítés és újratelepítés időszaka 1650-től 1715-ig tartott. Ezt követően Balassagyarmat mezővárosi keretek közötti fejlődésében felélénkült a kereskedelem és a kézműipar. A
