Századok – 1979
Folyóiratszemle - Ránki György: 1944. március 19. Magyarország német megszállása (Ism.: Teleki Éva) 353/II
354 TÖRTÉNETI IRODALOM kiadását, átdolgozását és bővítését az előzőleg felhasznált irodalom mellett — az új forrásanyagokat kiegészítendő - 75 közvetlenül a témáról szóló vagy azt érintő kiadvány megismerése segítette, melyek közül 37 külföldi és 38 magyarországi szerző munkája. Figyelemre méltó, hogy ezek közül 57 mű — 25 külföldi és 32 hazai kötet — Ránki könyve első kiadásának előkészítése után jelent meg. A számok és az arányok magukért beszélnek. A tárgyalt időszakról szóló vagy azt érintő magyar történeti irodalom örvendetes gyarapodásában jelentős helyet foglal el - az átfogó jellegű, összegezésre vállalkozó munkák mellett - a helytörténeti kutatások eredményeként megjelent s az irodalomjegyzékben felsorakoztatott 24 mű, melyek nem elhanyagolható módon ugyancsak elősegítették a teljesebb történeti feldolgozást. Az újabb kiadás iránti érdeklődést azonban — a felsoroltakon túl — alighanem más is fokozta. Ugyanis, miközben a szerző arra vállalkozott, hogy teljes és átfogó képet fessen a magyar történelem egyéni sorsokat és nemzeti létet formáló eseményekben bővelkedő pár hónapjáról, annak minden hazai és nemzetközi, társadalmi, politikai, gazdasági, diplomáciai, munkásmozgalomtörténeti és katonai vonatkozásairól, széles körű és sokirányú korábbi alkotó munkássága eredményeként - rokon tudományterületeket is érintve, más tudományágakat is művelve - több alapvető könyvére, kijegecesedett tudományos megállapításainak sorára támaszkodhatott. Utalhatunk itt - egyebek között - különösen a szerző gazdaságtörténeti, ideológiai- és társadalomtörténeti munkásságára, mellyel részleteiben és egészében jelen monográfiáját is megalapozta. Munkái között válogatva olyan művekre hivatkozhatunk, mint a Magyarország gyáriparáról írt kötetei, a fasizmus témaköréről készített tanulmányai, a „Magyarország története” 8. kötetében résztanulmányokként elhelyezkedő, ténylegesen pedig egy kort összefoglaló munkája, vagy az 1973-ban megjelent, „A második világháború története” címet viselő műve. Utóbbiakban kitűnt, hogy a második világháború teljesség igényével történt feldolgozásába milyen kiváló érzékkel illesztette — se eltúlozva, se alábecsülve — a magyarországi eseményeket és vonatkozásokat, s most nem kevésbé sikerült a magyar történelem egy szakaszának teljes feldolgozása a nemzetközi események keretébe ágyazva, pontosan számba véve a hazai és a nemzetközi erőviszonyokat, hatásokat és lehetőségeket. A sze’ző két világháború közötti időszakra vonatkozó és második világháborús kutatásai lehetővé tették, hogy nemzeti történelmünket a környező országok, valamint a nagyhatalmak és szövetségi rendszerek történetével egybevetve, az egyetemes történelem keretébe helyezve, kölcsönhatásukban vizsgálja. Az új ismeretek sokasága olyan szerencsésen illeszkedett az első kiadás anyagába, hogy a második kiadás pontosan követhette az eredeti periodizálást, felépítést, fejezetekre bontást. A monográfia második kiadása árnyaltabb értékelését adja az antifasiszta hatalmak s a magyar uralkodó körök politikájának; pontosabb ismeretekre alapozva finomítja a szövetséges hatalmaknak a fasiszta tömb országaival - köztük Magyarország - megbízottaival folytatott tárgyalásait, fontos részletekkel gazdagítja a Harmadik Birodalom elszánt törekvését csatlósai béklyóba vetésére. A szerző pontosabban számol Magyarország stratégiai szerepével a háborúban, s ezt is figyelembe véve reálisan értékeli a magyarországi helyzetet, eseményeket és lehetőségeket, valamint azok határainkon túli megítélését. Tárgyilagosan ábrázolja a belpolitikai erőviszonyokat meghatározó politikai pártokat és csoportosulásokat, az azokban végbement változásokat. A teljesség hatását keltve tárulnak az olvasó elé a magyar-német politikai, gazdasági és katonai, valamint az angolszászokkal folytatott, békekötésre vonatkozó előzetes tárgyalások. Ránki György figyelembe vette és a nyilvánosság elé tárta a kiugrási manővereknek és az ország német megszállásának szinte valamennyi momentumát érintő dokumentumokat. Mindezeket számtalan adalék egészíti ki, mint pl. BeneÉ moszkvai, Habsburg Ottó amerikai, Antonescu Hitlerrel folytatott tárgyalásai, az olasz kiugrás és az azt követő német megszállás hatása a magyar kormányzatra, a lengyel menekültek védelme Magyarországon stb. A szerző pontosan figyelemmel kísérte a magyar seregtestek mozgását, állományát, és a hadsereg lehetőségeit bénító korlátokat. Az eddiginél részletesebb vizsgálódás alapján ismertette a jobboldali csoportosulások kíméletlen harcát a hatalomért, köztük figyelembe véve a Szálasi vezette nyilaskeresztesek korabeli megítélését, megnyilvánulásaikat, reagálásaikat, érzékeltetve, hogy a hatalomban, az erőviszonyokban, a hadihelyzetben s mindezek német megítélésében végbement változások hatására hogyan váltak rövid idő alatt - tömegbefolyásuktól függetlenül — számításba sem vett politikai áramlatból a nácik egyetlen megbízható magyar szövetségeseivé.
