Századok – 1979
Figyelő - Pölöskei Ferenc: Károlyiról a forradalmak évfordulóján 333/II
340 PÖLÖSKEI FERENC elszakadás. A kormányzat külpolitikáját pedig az antantorientáció határozta meg. Ez azonban zsákutcába vezetett. Az antantorientáció csődjét az 1919. évi március 20-i Vix alezredes által átadott jegyzék tette teljessé. Ez egyben — a fentiekkel együtt — a polgári demokratikus kormányzat válságához, a kormány lemondásához vezetett. A felgyülemlett feszültségeken nem tudott úrrá lenni. Ezeket a körülményeket sem lehet a Károlyi-értékelésnél figyelmen kívül hagyni, vagy szerepüket csökkenteni, még akkor sem, hogyha e válságnak jelentős mértékben külső okai voltak. Hiszen az említett eredmények mellett ez az az objektív történeti terep, ahol Károlyi miniszterelnökként, majd köztársasági elnökként irányította az ország kül- és belpolitikáját. S hogyha az eredményeknél kiemeltük az ő személyes érdemeit, akkor a feszültségek felgyülemlésének vizsgálatánál sem tekinthetünk el személyes szereplésének reális mérlegelésétől. A polgári demokratikus kormányzat válsága az ő politikai válsága is volt, miként a hozzá legközelebb állóké is. A Tanácsköztársaság kikiáltása után mindenesetre új kérdéseket tett fel a történelem Károlyi számára, életének politikai értelemben az egyik legnehezebb próbája elé került. Vajon képes-e leszámolni egyes korábbi illúzióival a kül- és belpolitikát tekintve, továbbhalad-e az előrevivő úton? Közeledik-e a polgári demokratikus forradalmat túlhaladó Tanácsköztársasághoz vagy megtagadja azt? Az első alternatíva esetén most már nemcsak saját korábbi párthívei maradék csoportjaival kellett szakítania, hanem újabb fegyvertársaival, a polgári radikálisokkal és a szociáldemokratákkal is, akiknek a segítségével pedig eddigi pályája csúcsaira ért. S ahhoz a Kun Bélához kellett közelednie politikailag, akit pedig nem kedvelt. Az 1919. március 20-án átadott Vix-jegyzék csaknem a Tisza vonaláig elrendelte a magyar csapatok visszavonását, a román és a magyar hadsereg között úgynevezett semleges övezetet jelölt ki, s az antantmisszió vezetője az ilyen módon kialakítandó határokat politikai határoknak - véglegeseknek - tekintette. A legújabb Károlyi-irodalom nem hagy kétséget aziránt, hogy Károlyi már korábban érlelődő változtatási szándéka elhatározássá vált. A jegyzék visszautasítására sem ereje, sem bátorsága nem volt, elfogadása pedig a felgyülemlett egyéb ellentmondásokat olyan mértékben súlyosbította volna, hogy belpolitikája csődjét is teljessé teszi. A kormány lemondását így elkerülhetetlennek tekintette, de nem látta a válságos helyzetből a kibontakozás lehetőségét. Márpedig köztársasági elnökként ezt nem kerülhette meg. ö maga Kunfi miniszterelnöki kinevezését egy jellegében szociáldemokrata kormány megalakítását latolgatta. Aligha mérte azonban eközben fel a valóságos konzekvenciákat, a szociáldemokrata kormányt hasonlóképpen fenyegető veszélyeket. Akkori politikai elképzeléseitől ugyanakkor távol állt a kommunisták részvételével alakuló kormány kinevezése. 1919. március 20-án, a polgári demokratikus kormányzat válsága idején tehát túlhaladt saját pártja maradék csoportjain, de még nem ismerte fel a kommunisták hatalomrajutásának elkerülhetetlenségét. Miért ne hinnénk neki, mikor Emlékiratában határozottan állítja, hogy nem írta alá a nyilatkozatot, amely a Tanácsköztársaság számára a hatalomátadást tartalmazta. A nyomtatott s nagy példány számban térj esztett nyilatkozat mindenesetre — amelyen Károlyi neve szerepel — a Tanácsköztársaság létrehozásának alkotmányos színezetet kölcsönzött, s ezáltal kül- és belpolitikailag egyaránt segítette a szocialista fordulat sikerét. De ezután az 1912 júniusa óta egyre cselekvőbb s ezzel népszerűségét is folyton növelő politikus újabb válságos napjai következtek. S ezt még csak tovább mélyítette a hír,
