Századok – 1979
Közlemények - Ormos Mária: Még egyszer a Vix-jegyzékről 314/II
MÉG EGYSZER A VIX-JEGYZÉKRŐL 331 színű ugyanis, hogy ő, aki mindeddig nem szűnt meg követelni a magyarországi francia megszállást, s aki még négy nappal korábban a katonai intézkedési tervet jóváhagyta, hirtelen olyan információkhoz jutott volna a magyar hadsereg állapotáról, amelyek miatt féltenie kellett volna két divízióját. A semleges zóna minden alátámasztásának hiánya pedig nagyon is alkalmas volt arra, hogy Budapesten az ellenszegülés hívei kedvük szerint magyarázzák. A jegyzék átadása az üres kéz felmutatása mellett annál figyelemre méltóbb, mivel az illetékes tisztek tudták, hogy a magyar kormány étesüléseket kapott a tervezett intézkedésről, sőt azt is tudták, hogy Budapesten ezzel kapcsolatban szociáldemokrata körökben milyen gondolatok merültek fel. Március 8-án az erdélyi román lapok lehozták a hírt, hogy a hadsereg rövidesen megszállja az Arad-Nagy várad—Szatmárnémeti vonalat.69 Ezt követően Frousson ezredes beszélt Böhm Vilmos szociáldemokrata hadügyminiszternek a semleges zóna gondolatáról,70 majd Yates amerikai alezredes közölte a terv nagy vonalait Károlyival, hozzátéve, hogy mivel a szövetségesek e kérdésben egyetértenek, a leghelyesebb, ha a magyar kormány meghajlik a konferencia döntése előtt.71 A magyar kormány nemcsak értesülésekkel rendelkezett a tervről, hanem Böhm hadügyminiszter reagált is rá. Gondrecourt tábornoknak március 14-én jelezte, hogy a kormány a tervezett követelésnek aligha tehetne eleget, lemondása esetén pedig az országban nem marad erő, amely a bolsevik fordulatot feltartóztathatja.72 Bármilyen okból történt is, tény, hogy a katonai lépéseket március 17-én leállították, De Lobit kénytelen volt az ellenintézkedések egész sorát kibocsátani, Gondrecourt nem utazhatott Budapestre, s Vix utasítása nem tette lehetővé, hogy bármiféle katonai nyomást, vagy szankciót kilátásba helyezzen. Térjünk ki még a jegyzék-kérdés utolsó problémájára, arra, hogy vajon Vix milyen értelemben beszélt az új vonalról? Vajon igaz-e, hogy ezt — mint az irodalomban többnyire felmerül - hibásan és provokatív módon azonosította a politikai határral, átlépve ezzel egyúttal hatáskörét is. Az előzmények ismeretében evidens, hogy ha Vix a semleges zóna keleti határáról beszélt ebben az értelemben, úgy semmi hibát nem követett el, mert e vonal és a tervezett határvonal tényleg egybeesett. Mellesleg, ebben az időben már olyannyira, hogy az amerikai delegáció felhagyván ellenkezésével, a román-jugoszláv bizottság globálisan elfogadta a magyar-román határt,73 s miután ezen március 18-án még kisebb módosításokat eszközöltek, már le is adták erről jelentésüket. Gyakorlatilag tehát a jegyzék átnyújtása előtt kialakult a keleti magyar határ, amely azután minden további változtatás nélkül a békeszerződés részévé vált, s amely a két szomszédos állam között a mai napig is húzódik. Fontosabb tehát az a kérdés, hogy amint ezzel szintén vádolták, vajon nem a semleges zóna nyugati határáról tett-e Vix ilyesféle kijelentést. Elképzelését a Károlyival folytatandó eszmecseréről Dosséval, De Lobit vezérkari főnökével március 19-én folytatott telefonbeszélgetésének jegyzőkönyvéből ismerhetjük 6 9 20 N 498, doss. 1., hírszerző feljegyzés, 1919. márc. 13. 7o2ON 527, doss. 2, Gondrecourt, 1919. márc. 14. 71 17 N 514, doss. 6, Vix. 1919. márc. 16; 20 N 498, doss. 4 De Lobit, 1919. márc. 19. Yates budapesti tartózkodásáról részletesebben: Pastor: i. m. 131-132. 7 2 Ld. a 70. sz. jegyzetet 7 3Commission des affaires roumaines et yougoslaves, március 7-i ülés
