Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
308 SOÓS KATALIN előkészületeket tettek a proletárdiktatúra megdöntésére. Március 26-án Betrix városparancsnok ultimátumot nyújtott át a Direktóriumnak, amelyben a többi között követelte 2500 puska és 15 gépfegyver átadását, tovább, hogy a Direktórium legfeljebb 1300 főnyi katonaságot tarthat Szegeden.3 1 E követelések sértették a fegyverszüneti szerződésben a magyar félnek biztosított szabad mozgást, teljesítésük azt jelentette volna, hogy a Direktórium kiszolgáltatja magát a francia parancsnokság önkényének.32 Az ügyben a Direktórium nem dönthetett a Tanácskormány és a Szegedi Forradalmi Végrehajtó Bizottság beleegyezése nélkül. A Hadügyi Népbiztosság azt az utasítást adta, hogy a Direktórium, amennyi katonai anyagot csak tud, szállítson el Szegedről olyan területre, amely nem áll francia ellenőrzés alatt, és a forradalmi katonaság is hagyja el a várost. A Forradalmi Végrehajtó Bizottság 26-án estétől 27-én hajnalig tartó ülésén megállapította, hogy a helyi viszonyok folytán egyelőre nincs módjában végrehajtani a Kormányzó tanács további intézkedéseit, és ezért a Hadügyi Népbiztosság utasításainak megfelelően úgy határozott, hogy elhagyja a várost.33 A Direktórium tagjai a Végrehajtó Bizottság tagjának egy része, forradalmi munkások és vöröskatonák el is hagyták Szegedet. Számukra vonatkozóan eltérő adatokkal rendelkezünk.34 31 Tonelli: i. m. 44. 3 2 CsmLt. Szeged Külvárosi Direktórium Közigazgatási irátok XVI 101-3. 3 3 VDCsMMT. 288: Szegedi Napló. 1919. márc. 28. , 34Az eltávozottak számát az egykori távirati sajtótudósítás a Direktorium tagjain kívül 60 személyre becsüli; Hajdú 800, Gaál 1000 személyről ír. Wallisch, i. m. 127 127. 3‘VDCsMMT. 28. 31 Hajdú: 1919. 92. A proletariátus uralma Szegeden öt nap után véget ért. A proletariátus, élén a Direktóriummal, e történelmileg igen rövid idő alatt is nagyot alkotott: létrehozta a proletariátus, a dolgozó osztályok érdekében működő új államapparátus helyi szerveit, saját iniciatívája és a Forradalmi Kormányzótanács rendeletéi alapján megtette az első lépéseket a szocialista szellemű szociálpolitika és kultúrpolitika kibontakoztatása irányában. A bátor, lendületes és optimista politikának, amely a város munkásmozgalma történetének legszebb hagyományait jelenti, Wallisch nemcsak részese, hanem egyik irányítója volt. Március 27-én ő is eltávozott Szegedről. „Először kötöttük össze batyunkat, hogy meneküljünk — írta Paula Wallisch. A. batyu szó nem volt szimbolikus. Valóban csak egy kis batyum volt, amibe néhány fehérneműt csomagoltam be. Kálmán anyját a megszállt városban kellett hagynunk. Éjjel ökrös szekéren összekuporodva, kendőbe burkolva mentünk Kiskunfélegyházára. Menekültek voltunk, ráutalva az emberek vendégszeretetére. Velünk együtt menekültek a kommunista vezetők családtagjai is.”3 5 Március 27-én a franciák elszakították Szegedet a Tanácsköztársaságtól. A várost a semleges zónában lévőnek nyilvánították, megszüntették a Budapest és Szeged közötti telefon- posta- és személyforgalmat, április első napjaiban pedig Algyőtől Röszkéig kordont vontak a város köré.36 „Szegeden ezután különös helyzet állt elő, amit az ellenforradalom egyik vezére, Kelemen Béla denaturált bolsevizmusnak nevezett - írja Hajdú Tibor. Új direktórium alakult a volt főispán kormánybiztosból és más polgári demokrata politikusokból, akik a helyi munkástanács és a franciák között lavírozva kormányozták Szegedet az intervenció megindulásáig.”3 7
